Ebből látszik, egy blog milyen csalóka képet mutat:) Ez a kis mező közvetlenül a házunk előtt van, ez tényleg nagyon szerencsés dolog, a kastélyhoz tartozik, ezért mindig nyírják a füvet, ideális. Sok kutyás ismerőssel is találkozhatunk, ami neki is nagyon jó. Otthon a helyzet messze nem lesz ilyen ideális...kis lakás, a környéken nincs park, ez nálunk nem olyan nagy divat, pedig volna hol kialakítani, pl. otthagyott építési törmelék helyén. A füvezést lehetne fizetni a építési törmeléket otthagyó büntetéséből. Nem vagyunk olyan kutyaszerető ország, mint az olaszok.
Szóval Peppino kicsit el van kényeztetve:)fegyelmezett szeretetre van szüksége, mert nagyon önfejű, és mint kiderült, ez nekem nagyon nehezen megy. Így aztán ha nem akar sétálni, akkor csak vonszolni lehet, és számos eszközével bosszulja meg az "erőszakot", akkor szeretne enni, amikor éppen eszébe jut, és éktelenül zörgeti a tálját,de akkor semmiképp, ha éppen ebédidő van, harap, karmol:)de ha kicsit megszidom, borzasztóan szívére veszi, könnyes szem, órák hosszat tartó sértődés. Én is tanulok magamról sokat általa. De ezekről mind nem ő tehet, érezheti bennem a labilitást, következetlen szeretetet.
csillogó csöppek pókfonálon fények villódznak konstatálom hogy valami illékony csoda álom és ébrenlét mixelt mákonya vesz körül csak a monitor világít az ember leereszti elfáradt pilláit de a kép ottragad szemhéja falán éjszakába fordul a fahéjszín délután átmenet nélkül révületbe dűlt… s a pókhálóban összegyűlt sok keserédes őszi perc úgy csendül mint a terc mit ájtatos lánykák énekelnek ódon templomhajókban míg mások egybekelnek és minden tovagördül tétován csak a légvonatban megrezdülő pókháló leng sután míg egy csillogó csepp dermedten ténfergő bogár barna hátára csöppen… képeid láttán erre gondoltam a puhán bebónyáló szürkületben.
A napba öltözöl, kis páfrányfenyő? Az ősz beköszönt már, de hol járhat Ő? Napsárga leveled, lám barnulni kezd…
Pillangók százai, levél-danaidák, hűségesen őrzik anyjukat, a fát… de érzik közelgő, zord végzetüket, tél jő; a kikelet oly messze lehet.
Jeges szelek fújnak, minden ág csupasz fagyott lepkeszárnyak várnak új tavaszt.
Indigó éj
Leszáll az indigó éj suhogó köpenyben kámzsáját jól fejébe húzva. Éber lappantyú pirreg a partmenti ligetben, vizimanó közeledik úszva. Halkan csobog a fekete víz, hátára nem dobálnak kisfiúk kacsázó kavicsot: csattanjon élesen, pengve… csak a mélykék éjszaka jár körül a parton, elmerengve. Pislákoló rőzsetüzemből szelíden szétterült a füst, a vízen átvezető karcsú hídnak minden pallója fénylő színezüst.
A Hold illata
Tavaszi éjnek évadján néha padlásom ablakát kinyitom, kihajlok a bársonyos csendbe, az éjszaka szívét hallgatom. Baglyok se huhognak, nem kuruttyol béka e sejtelmes órán, ha kinyitom néha homályos, pókhálós ablakom.
Levél alatt alszik a bogár, nem ciripel a tücsök se már, fejjel lefelé lóg a denevér (hogy nem megy a fejébe a vér?!) én meg bűvölten lesem a holdat… Ilyenkor csap meg néha az az illat, a titokzatos rejtélyével kínzó, (nyomába se lép holmi földi Kenzo!) még talán az ódon levendula, melynek hajaz rá az illata.
Csillagok porát feloldva ég vizében, szerelmes sóhajokkal elkeverve szépen készülhet az áldott ambrózia, melynek ily csodás az illata! Múlt, jelen, jövő hullámzik felszínén és benne vagy te is, múzsám, szép szirén… Tűnékeny emléked, oszlik párlata, lassan feldereng az indigó éjszaka; a tó felett a Hold is felhőbe menekül, fénye és illata a vízben elvegyül.
Peppino igazán szerencsés kiskutya. Gyönyörű helyeken jár és mindig szeretik. Csupa öröm sugárzik a lényéből. Jó nézni ahogy fejlődik.
VálaszTörlésEbből látszik, egy blog milyen csalóka képet mutat:) Ez a kis mező közvetlenül a házunk előtt van, ez tényleg nagyon szerencsés dolog, a kastélyhoz tartozik, ezért mindig nyírják a füvet, ideális. Sok kutyás ismerőssel is találkozhatunk, ami neki is nagyon jó. Otthon a helyzet messze nem lesz ilyen ideális...kis lakás, a környéken nincs park, ez nálunk nem olyan nagy divat, pedig volna hol kialakítani, pl. otthagyott építési törmelék helyén. A füvezést lehetne fizetni a építési törmeléket otthagyó büntetéséből. Nem vagyunk olyan kutyaszerető ország, mint az olaszok.
VálaszTörlésSzóval Peppino kicsit el van kényeztetve:)fegyelmezett szeretetre van szüksége, mert nagyon önfejű, és mint kiderült, ez nekem nagyon nehezen megy. Így aztán ha nem akar sétálni, akkor csak vonszolni lehet, és számos eszközével bosszulja meg az "erőszakot", akkor szeretne enni, amikor éppen eszébe jut, és éktelenül zörgeti a tálját,de akkor semmiképp, ha éppen ebédidő van, harap, karmol:)de ha kicsit megszidom, borzasztóan szívére veszi, könnyes szem, órák hosszat tartó sértődés. Én is tanulok magamról sokat általa. De ezekről mind nem ő tehet, érezheti bennem a labilitást, következetlen szeretetet.
De jó látni ezeket a képeket, színeket,virágokat( és köztük Peppinot) ilyen a tavasz????,,,,
VálaszTörlésNálunk csak szürkeség, eső,sár.....
Remélem otthon is végre eljön a jó idő, csak ne rögvest 30 fokkal!
Törlés