A legkedvesebb virágom a búzavirág. Olyan kék mint a végtelen tenger, de szüksége van a búza társaságára, nélküle elszürkül, kifehéredik. (tudja valaki, hogy miért?) A meleg nyári szabadságot juttatja eszembe, a széna jóleső illatát, az esti ciripeléstől hangos Balatont. A
pipaccsal és a kamillával az életet adó búza őrzői, a földművesek szemében a nagy tápanyagrabló.
Somlósi Lajos megint más szférában látja:
"A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs maga az esztétika,a
búzavirág az etika. A piros nagyasszony azt láttatja meg,ami szép,
szeretetre méltó és harmonikus, a kék úrfi pedig azt, ami pontos és
igaz. Ketten a búzaföldek szélén találkoznak,vagyis a kalászosok
kozmikus antennaerdejét használják saját kettősük összehangolására. A
búzavirág segíti a spirituális előrelátást és tisztánlátást, segít
kiválasztani a felénk áradó információtömegbõl a nekünk fontosat, nem
engedve magunkra zúdulni a perverz és parazita információáradatot. Ez a kék, a lapis lazuli színe, a Szaturnusz géniuszának,a kapu őrének,
az idő és a karma mesterének jelenlétét jelzi a földi világban."
A képek a La-Costa szőlői között futó búzavirág mezőben készültek.
Pepe és Peppino
mákozók
tegnap este végre láttam a macskabaglyokat, ott ültek a fenyőágak szélén, éles hangjuk betöltötte az estét. Én tényleg nagyon-nagyon szeretem a baglyokat, de nem biztos, hogy szeretnék macskabagoly családot a kertemben. Nem is értem, miért ilyen hangosan vadásznak. A fal tövében megkésett szentjánosbogár-úrfik villogtak kapuzárás előtti pánikban cikázva, párjukat kutatva, a fű tövében a pártában maradt lánykák világítottak kitartó türelemmel. Szép hűvös nyáreste volt tegnap.
