fiordalisi - kék búzavirág

A legkedvesebb virágom a búzavirág. Olyan kék mint a végtelen tenger, de szüksége van a búza társaságára, nélküle elszürkül, kifehéredik. (tudja valaki, hogy miért?) A meleg nyári szabadságot juttatja eszembe, a széna jóleső illatát, az esti ciripeléstől hangos Balatont. A

pipaccsal és a kamillával az életet adó búza őrzői, a földművesek szemében a nagy tápanyagrabló.

Somlósi Lajos megint más szférában látja:

"A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs maga az esztétika,a búzavirág az etika. A piros nagyasszony azt láttatja meg,ami szép, szeretetre méltó és harmonikus, a kék úrfi pedig azt, ami pontos és igaz. Ketten a búzaföldek szélén találkoznak,vagyis a kalászosok kozmikus antennaerdejét használják saját kettősük összehangolására. A búzavirág segíti a spirituális előrelátást és tisztánlátást, segít kiválasztani a felénk áradó információtömegbõl a nekünk fontosat, nem engedve magunkra zúdulni a perverz és parazita információáradatot. Ez a kék, a lapis lazuli színe, a Szaturnusz géniuszának,a kapu őrének, az idő és a karma mesterének jelenlétét jelzi a földi világban."

 A képek a La-Costa szőlői között futó búzavirág mezőben készültek.

Pepe és Peppino

mákozók

tegnap este végre láttam a macskabaglyokat, ott ültek a fenyőágak szélén, éles hangjuk betöltötte az estét. Én tényleg nagyon-nagyon szeretem a baglyokat, de nem biztos, hogy szeretnék macskabagoly családot a kertemben. Nem is értem, miért ilyen hangosan vadásznak.  A fal tövében megkésett szentjánosbogár-úrfik villogtak kapuzárás előtti pánikban cikázva, párjukat kutatva, a fű tövében a pártában maradt lánykák világítottak kitartó türelemmel. Szép hűvös nyáreste volt tegnap.

le montagne - a hegyekben

Mint angolkisasszonyok az ötórai teára, esténként olyan pontosan érkezik meg a vihar. 

Szeretem a hűvöset amit magával hoz, 

a felborzolódott levelű hársfát kettéhasító nyári villám illatát*, 

és a felborzolódott idegrendszerű baglyok vijjogását az alkonyi súlyos felhők alatt. Olyan a hangjuk, akár a rozsdás vas csikorgása, mintha szellemlánykák hintáznának a szomszédos villa hatalmas birtokán.

Napközben marad a kánikula. Hétvégenként a hegyekbe futunk előle, akár 10-12 fokkal is alacsonyabb a hőmérséklet, és ha ez még mindig túl meleg lenne, ott vannak a jeges vízű hegyi patakok is. Szeretem a hegyi emberek ételeit: nagyon egyszerű, pár percet igénylő étkek, zsenge bab és borsó, ami a kertben megterem, hozzá paradicsom vagy sajt. hűs bor. nem is kell ennél több ebben a melegben.

*Hrabal

a pompás tárnics a Borno feletti mezők ritka emblemikus virága

Lago Lova az alsó képen balra

la presolana

vajas kenyér acciughe-vel (olyan mint a szardella)és medvehagymával ízesítve

zöldborsópűré kis medvehagymás tejföllel megkenve, parmezánropogóssal

és akik az előre nem gondolkodó, csak mindennemű eleség nélkül a hegynek nekivágó, ám a menedékházat zárva találó gondatlan turistákat megmentik, megitatják, megetetik:

(rifugio Lorenzini)

inizio d'estate

..

 ..

 Kevés dolog tud annyira feltölteni és megvigasztalni, mint ez a szeretett táj, és remélem sok szépet és újat látok még, ami kicsit feledteti majd második otthonom hiányát.

 kívánság-léggömbök esküvő után a völgyben

Nóri és Ildi

nem Eurokonform játszótér - a lilaakác indája szőtt ilyen sűrű labirintust az erdő közepén:

van itt lilaakácliánhinta meg lilaakácliánlibikóka is.

(ó, ezt mondjátok ki olyan gyorsan, olaszok)

piramis-kosbor, nőszirom és mezei zsálya

.

Primaverile

A havas, hideg téli napok után olyan hevesen tört be a tavasz, mintha mindjárt nyár szeretne lenni, a hirtelen előbukkanó legyek az ablaküvegnek mentek zavarukban, míg a növények nagy igyekezetükben azt se tudták leveleket vagy virágokat hozzanak elő magukból inkább. A hirtelen változás a testet és a lelket is megviseli - legalább is nálam - a váratlan energiatöbbleten túl kellet adni valahogy, én egy nagy sétával például.. (vagy nagytakarítással:)

A téli pokrócokat még nem raktam el, hátha...

 Ilyenkor mindig előveszem az egyik kedvenc könyvemet:

Victor Hugo:A tenger munkásai

A szántszándékról szól.

Idézek belőle egy kicsit:

 

 Ilyen volt Gilliatt. A lányok rútnak találták. Nem volt rút. Talán szép is volt. Arcéle egy ókori barbáréhoz hasonlított. Amikor pihent, Trajanus egyik oszlopának valamelyik dák harcosára emlékeztetett. Füle kicsi volt, finom rajzú, nem lógott le a cimpája. és igen jól hallott vele. A két szeme között ott volt a merész és kitartó emberekre jellemző büszke függőleges ránc. Ajka szöglete lefelé ívelt, ez keserűségre mutatott, nemes ívű homloka derűt sugárzott;nyílt tekintettel,jóindulatúan nézett az emberekre, bár pillantását megzavarta az állandó hunyorítás, ami a halászok sajátossága a hullámok fénytörése következtében. Gyerekes-bájosan mosolygott. Az északkeleti szél majdnem négerbarnára égette.

Nem lehet büntetlenül egybeolvadni az óceánnal, a viharral, az éjszakával;harmincéves korára negyvenöt évesnek látszott. A szél és a tenger sötét álarcot vont az arcára.

Az Ördöngös Gilliattnak nevezték el.

Tale era Gilliat. Le ragazze lo giudicavano brutto. Ma non era brutto; forse, anzi, era bello. Aveva nel profilo un che di barbaro antico. In riposo, somigliava a un Dacio della Colobba Traiana. Il suo orecchio era piccolo, sensa lobo e di mirabile forma. In mezzo agli occhi aveva la superba ruga verticale dell’uomo audace e penseverante. Gli angoli della bocca erano un po’ cadenti, e ció donava al viso un’ espressione amara. La fronte aveva una curva nobile e serena, le pupille sicure fissavanao bene, quantunque lo sguardo fosse lievemente velato, a volte, da quel batter di ciglia che il riverbero delle onde produce nei pescatori. Il riso era puerile e affascinante. Non c’era avorio piú puro dei suoi denti. Ma la vampa solare lo aveva reso quasi negro. Mai impunemente un uomo si mischia con l’oceano, la tempesta e la notte, a trent’anni ne dimostrava quarantacinque. Aveva la cupa maschera del vento e del mare. Lo avevano sopranominato Gilliat lo scaltro.

 

és a séta Marcival, Giával a nedves erdőben:

( Pepe mostanság elcsavarog. Átmegy egymagában a szomszéd völgybe,

onnan kell esténként hazahozni.)

 az elsők:  hunyor, tőzike, májvirág (és persze a primula)

 Szabadon mászkáló tikok:önfegyelem-próba Giának.

nostalGia