Amelie (egy színes bejegyzés, mert jön a tavasz)

 ..

 .

.

Rimini

 .

Hétvégén ellátogattunk Riminibe, egy kedves barátunk hívott meg minket.

Nyáron maga lehet a pokol; ( ahogy Gabika keresztfiam mondaná) zsúfolt strandok, hatalmas hotelrengeteg, 40 fok árnyékban, de árnyék az nincs, csak ha megveszed a napernyőbérletet.

(Gabika mostanában mindenre ezt a kifejezést használja:

-Milyen volt a nagymamánál?

-Maga a pokol.

Biztos valami filmben hallotta.)

Most viszont nyugodt, szinte mennyei arcát mutatta Rimini, nagyon magas volt a páratartalom és a nap éppen hogy csak átszüremlett ezen a tejszínű fátylon.

Sétáltunk a tengerparton, néztük a futókat, kutyasétáltatókat, felszedegettünk minden érdekeset, amit a tenger elénk dobott.

Az óváros nagyon szép, sok római és reneszánsz emléket őriz, hangulatosak a régi macskaköves utcák, és még most is pezseg az élet esténként.





A főtéren épp egy körmenet vonult lassú tánccal forgatva egy Mária-képet, a fúvószenekar vontatott, lágy zenét játszott.

Szégyenszemre azt is csak most tudtuk meg  barátainktól, hogy egyik kedvenc Fellini filmünk az Amarcord is itt játszódik Fellini szülővárosában. Rögtön peregni is kezdtek a szemünk előtt a képek amíg az óvárosban sétáltunk,nevetgélve idéztük föl a kedvenc jeleneteket.

Az Amarcord 1973-ban készült, a cím az olasz „Io mio ricordo” (Emlékezem) romagnai tájnyelvi változata (a m’ arcord), a forgatókönyvíró Tonino Guerra egyik verséből származik.

Noha Federico Fellini világsikerű alkotását önéletrajzi jellegű műnek tartják, a rendező kitartóan cáfolta, hogy valóban saját fiatalkori élményei alapján forgatott volna. (persze, én is cáfolnám)

A főszereplő fiút, Tittát a csibészkedésnél csak egyvalami érdekli jobban: a nők. Titta meggyónja a papnak, hogy őt bizony a dús keblű trafikosnő éppúgy felizgatja, mint a tigrisre emlékeztető tanárnő, vagy a körmenetről hazafelé tartó asszonyok csábosan domborodó tompora a biciklinyergeken.

eredeti fotó (forrás : wikipédia) a többi a most hétvégén készült képek régiesített változata