Tavaszból a télbe

.

Malcesine városkája a Garda tó partján található, kedves régi városka, várral, rengeteg kávézóval, instant pálmafákkal, és nyáron persze német turistainvázióval.

A vadregényes környező hegyek egyikére felvonó visz fel két részletben, legmagasabban elérhető csúcsa a cima Monte Baldo, 1800 magasan. 

Lent a városkában végre tavaszillat lengett, nem gondoltunk bele a nagy szintkülönbségbe, ahogy a viccbeli róka se, hogy tud-e egyáltalán repülni. Aztán fent tornacsukában, kiskabátban volt nagy meglepetés, amint térdig süppedtünk a hóban. Az én lelki szemeim előtt krókusz rétek lebegtek. A felhők szédítő gyorsasággal jöttek-mentek, hol nem láttunk semmit, hol gyönyörű panoráma terült elénk. Felmelegítettük magunkat egy jó adag csípős spagettivel a hegyi kocsmában, aztán indulás:)

A Goethe által híressé tett kis halászfalu,  Malcesine

 

 

 

 

Nevicata di nuovo

hatalmas pelyhekben..

 

 

 

,

Nevicata

.

Mi se maradtunk ki a nagy havazásból, szerencsére.

 

 

I fiocchi sono cosi belli - ilyenek a hópihék

.

Van egy különleges sütireceptem. Ha elkezdem gyúrni, szaggatni, nagy pelyhekben elered a hó. Ez nem is lenne olyan különleges Decemberben Magyarországon, vagy akár Németországban, de itt Olaszországban azért ritka a havazás. Most már, ha egy kis havazást szeretnék látni, nem kell mást csinálnom, mint egy kis vajat, lisztet, kandírozott narancsot, mazsolát venni és... akárcsak a kis herceg a naplementével, én se tudok betelni a havazás szépségével.

La neve

Délután nekiláttam meggyúrni a Mártánál talált adventi narancsos kekszet, és mintha csak megérezte volna az idő, honnan is való ez a recept, ahogy szaggatni kezdtem a tésztát, kint nagy pelyhekben eleredt a hó, mint rendesen szokott Decemberben a német falvakban.

A keksz nagyon finom lett, hagytam megdézsmálni, majd szépen eltettem Karácsonyra. Itt Olaszországban ma állítanak fát amúgy a Szeplőtelen Fogantatás napján és igazán szép háttér hozzá ez a hirtelen jött hó. Igaz a hó szerintem mindenhez nagyon szép háttér.

Ilyen sütik sültek bent:

és ilyen volt a hóesés kint:

egyetlen kis mezei szegfű megmaradt nyárról a teraszon, hát ilyen gyönyörű volt behavazva:

Mesebeli kerek erdő (Pian delle Betulle)

.

Ősz és tél találkozása

 

 

.

 

 Angyal füstölővel. A kehelyben a comoi tó

a Garda tó felett

Bianco

 .

Gyönyörű volt az idei tél és most olyan nehéz elbúcsúzni az érintetlen fehér domboktól, a ropogó hótól a csizmánk alatt, hogy a tiszta éles kékeket olvadó koszos-barnás vizek váltják fel. 

Még sosem láttam a La Costát fehéren, hópaplan alatt, és ahogy most nézem a képeket és visszagondolok rá, fülemben csengenek Márta sorai:

"Szinte minden nap végigjárom a jól ismert ösvényt az erdőben, s ha lehet, hogy valaki inkább már táj, akkor én ez a csendes ösvény vagyok." Nekem ez az ösvény a szőlők között vezető girbegurba földút és engem is "érthetetlenül boldoggá tesz, hogy lábnyomaim kacskaringója hasonlít a mezei nyulak útvonalaihoz" de ezt csak magamnak mertem eddig bevallani.

Felsétáltunk a bergamoi hegyekbe, annak is a tetejére, Costa di Serinába. Találtunk kecskéket, pónikat, ropogó tüzet,a tűz mellett fehér abroszt és vargányás szeletet.