Egyik kedvenc tavaszt jelző étkem a friss, zsenge, édes cukorborsóból készült leves. Mindig a Dédi jut róla eszembe, tavasszal majd' minden nap csinált, még egy kis cukorral megédesítve, csipetkével, sok répával.
Aztán egy kollégám felesége is kötődik a borsóleveshez, ahogy a balatoni nyaralóba utazva a kocsiban fejti a ropogós szemeket.
Most, hogy végre megjelent a piacon, szinte állandóan terítéken van.
Egyszer régen láttam egy fényképet krumplirózsás borsókoszorúról, mindig ott motoszkált az emlékezetemben, tegnap végre ki is próbáltam:
Krumplipüréből habzsákkal koszorúkat nyomtam, sütőben kicsit megpirítottam, majd párolt borsóval töltöttem. Tanulság, hogy elég magas koszorúkat kell nyomni legközelebb, mert nekem kicsit ellapult a sütőben.
Nagyon finom és olyan csinos, hogy ünnepi köretnek is megfelel.
Tegnapelőtt találtam ezt a kis négylevelűt, ma reggel még hármat hozzá, lássuk mit tud...hiszen megvan így a "három a magyar igazság, egy a ráadás" Ajánlom mindazoknak, akiknek nagy szükségük van ezen a héten rá.
nagyon szép tavaszi hetet mindenkinek!
Köszönöm a lóhere ajánlatot, szükségem van rá.
VálaszTörlésCsodálatosan zöld a borsó!
Gyönyörű bejegyzés...az első gondolattól az utolsó borsószemig....
VálaszTörlésKöszönöm.
Az élet apró örömei, az emlékek, a színek, illatok, ízek megédesítik a mindennapokat. A cukorborsóval is! :) Szerencsés vagy a lóherékkel, és nagylelkű, hogy megosztod velünk, olvasóiddal - köszönöm!
VálaszTörlésLuca
Nekem a zene is nagyon tetszett...
VálaszTörlés