Ortensia e Borlotti

.

Fejtett bableves pirított szalonnakockákkal. Nem egy tipikus könnyű nyári étel, de a Borlotti babnak most van a szezonja és én képtelen vagyok neki ellenállni. Szieszta időben, rekkenő hőségben fejtem ki a babot. Senki, még egy kutya sincs az utcán ilyenkor. Kábult, mozdulatlan a kis falu három órán át, a hőség a tűző napon elviselhetetlen. 

Peppínó is az árnyékban hever ájultan, mozog az orrocskája, lába kalimpál, talán épp egy labda után rohangál álmában. 

Ezek a Borlotti babok gyönyörűek, egy részük cirmos, mintha kakasvérrel spriccelték volna össze őket, mások fáradt rózsásak, zöldesek, pontosan, mint a teraszon virágzó hortenzia napszítta szirmai.

Négy óra után aztán újra indul az élet: a szomszéd gyerekek visítva ugrálnak a kis felfújható medencébe, a parkon át bácsikák kerekeznek méteres takarmánykazlakkal csomagtartójukon, megérkeznek a kutyasétáltatók is. Hangos vieni qui! -gyere ide! rikkantások vegyülnek a folyamatos kabócaciripelésbe. A téren összegyűlnek a falu öregjei, kártyáznak vagy hatalmas újságot lobogtatnak és hevesen gesztikulálva vitatkoznak a tegnapi focin. Tipikus nyári békés délután.

 csak a szender dolgozik fáradhatatlanul

I colori di questa primavera : rosa e giallo

.

Primaverile finalmente- végre tavasz

 tavaszi spárgaleves

Peppino egyelőre nem disztingvál:mindent megeszik, amit csak talál. Szerencsére a százszorszép és az ibolya valóban ehető:)

Melograno

.

Megismerkedésem ezzel a gyönyörű gyümölccsel jó húsz éve kezdődött, mikor is ezt kaptam ajándékba valakitől mint mediterrán különlegességet.

Használati utasítás azonban nem volt hozzá, nagy bátran felvágtam tehát majd elámultam a kis  gránátgyöngyöket rejtő belsején. Az ámuldozásnál tovább nem is jutottam mert a "hogyan is legyen tovább" röpke 2 hete alatt

megfonnyadtak a gyöngyöcskék.

 

Azóta töretlen szerelem fűz hozzá, mert

1. tényleg olyanok a magocskái mint ezernyi apró gránátgyöngy

    kedvem lenne nyaklánccá fűzni őket

2. nagyon-nagyon egészséges, az egyik legfőbb C vitaminforrás

3. édeskés, szörpös ízébe keveredik egy kis fanyarság is,akár nagy  boldogság közepette egy röpke bús gondolat

 

de elkészítés-hámozás terén nem lettem sokkal rutinosabb húsz év múlva sem. Múlt héten körbenéztem blogtársaknál, mit kéne csinálni hogy a konyha ne nézzen ki úgy egy gránátalma -facsarás után mint egy akciófim bombarobbantásos-vérengzős jelenete, és elég vicces ötleteket találtam Chili& Vanillánál például:

1. bontsuk szét a fürdőkádban (hát ha Marci rám nyitná a fürdőajtót amint épp a kádban ülök egy késsel és három gránátalmával vagy én vinném őt, vagy ő vinne engem a mentálhigiéniára.)

2. A kertben, pink fürdőruhában (mivel ilyentájt van a szezonja és én 

     elég fázós vagyok, ezt is elvetettem.)

3.  zacskó alatt anyukám ötletére- ennél maradtam.

 

Egyébként nagyon változó, melyik mennyire fröcsköl, a mait minden különösebb trükk nélkül szépen  belemorzsolgattam a tálba.

 Találtam praktikus recepteket is, íme itt egy, amit ki szeretnék próbálni:

Narancsfacsarón kifacsarjuk a levet, majd ásványvizes palackban lefagyasztjuk. Másnap kivesszük a fagyasztóból, és mivel a gyümölcs hamarabb enged fel, szépen leöntögetjük a gyümölcsöt, míg csak egy rózsaszínes jégkupac nem marad hátra. Az így kapott sűrű nedűt újra lefagyasztjuk.

Én mindig is ódzkodtam a visszafagyasztástól, de gondolom ebben az esetben nem okoz problémát.

 azon frissiben joghurttal és egy kis barna cukorral

"Firi by night"

.

"Amíg a mindenható, szűnni nem akaró

para türelemmel operál

már csak a falkát figyelem, oszladozó szerelem

cafatokat guberál

na gyere vérvörös negyed, ma elnyerem a kegyed
mea maxima culpa belefér
hátraszeged fejed, édes amikor kérges tenyerem
az öledbe ér"
(Quimby)

Una fotografia dell' amore

.

     A barátnőm, Réka, márciusra várja babáját.

          

                                                Jobbra Kockás, ma érkezett hozzánk és éppen

                                                                           szappanbuborékokat nézeget                                                                   

.

.

.

.