2013. aug. 22.

DIY -malomjáték vízpartra



Az ötlet úgy jött, hogy Peppínó szereti a tengert. A sótól ázott szőrét már kevésbé, és kutyáknak nem tesz jót a só, nem  szerencsés, ha lenyalogatja. Kellett hát valami kis törülközőt kisajátítani neki, amivel kicsit ledörzsölhetem.  Gondolkoztam, mivel jelöljem meg, hogy mi nehogy használjuk, nem akartam P betűt hímezni rá, az mégiscsak kicsit túlzás. Akkor jutott eszembe, hogy szeretünk a strandon fejtörőket játszani, scrabble, téramőba, stb., hát hímeztem a törülközőre egy malomtáblát. Kell még hozzá gyűjteni 9 világos lapos kavicsot, 9 sötétet és már lehet is játszani, ha éppen nem szárítkozunk.


(ne haragudjatok hogy mostanában láthatólag nem vagyok jelen kedvenc blogjaimnál. Valami nagyon nem stimmel a gépemmel, saját bejegyzést csak trükközve tudok feltenni, és csak a chrome-ban, máshoz megjegyzést csak nagy ritkán sikerül írni, ha van szóellenőrzés akkor soha. Remélem nemsokára eljön a nagy vírusvadász és rendbe lesz végre minden! Szép nyárvégét mindenkinek!)

2013. aug. 20.

La casa di Sissi, Sanremo



 "Már mostan is -gondolta- alig emlékszik valaki kívülem Estebanra és Pepitára. Camila csak az ő Pio bácsijára emlékszik, meg kisfiára. Az az asszony az édesanyjára emlékszik. De nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme."

Ezekkel a szavakkal ér véget a Szent Lajos király hídja, és ahogy leteszem a könyvet, a végtelen tengert látom magam előtt, a lengedező pálmákat, és egy barackszínű házat, aminek háziasszonya nagyon is ebbe a regénybe illő. Ő is elvesztett valami nagyon értékeset, ő is őrzi a szívében örökké: a gyönyörű kertet, a ragyogóan tiszta házat ez az emlékezés lengi be. Arca érzékeny, okos,a sűrű pillák alatt érzelmes szem csillog. Alakja törékeny, sebezhető, ahogy a kávét viszi a reggelizőasztalhoz.

A könyv, Thorton Wilder regénye most olyan mint a tengeri saláta: lapjai szélfúttán, tengeráztatva meredeznek mindenfelé, egyszer a vízbe ejtettem, másszor olyan sziklán olvastam, ahova néha felcsaptak a hullámok. Nem bánom, mert mikor majd újra előveszem - mert biztosan előveszem még újra - emlékezni fogok a pálmákra, amiket úgy megszerettem, a hajóktól összefirkált tengerre, a házra és benne Carmenre.



www.lacasadisissi.com




2013. aug. 1.

Mare, mare...


Savio di Ravenna,  Ca' Barbona 

 Egy hétvégét töltöttünk itt ebben a Ravenna alatti Country-Houseban a tengerparton. Kedves szertelen hippi család újította fel a régi gazdasági épületet, picike aranyos szobákkal, a kertben szinte minden, amit el lehet képzelni, a pin-pong asztaltól a függőágyakig, labdák, biciklik minden mennyiségben. Mirko a vad tekintetű férj a főszakács, hatalmas ragus spagettit csinált első vacsorára. Sötéten csillogó szemeivel, ahogy percenként odaugrott hozzánk megtudakolni hogy csípősen szeretjük-e, legyen-e hozzá saláta, akkor pontosan mi legyen abban a salátában- úgy festett mint egy marcona kalóz, aki az életünkre tör.

A szállóvendégek között volt új-zélandi -angol házaspár, akik Franciaországban élnek, egy lengyel család 2 gyerekkel, és persze a fekete ember aki a holland Antillákról jött. Először azt hittük róla, hogy amolyan házi alkalmazott: reggelente vidáman teregetett, vagy a szeméttárolón egyensúlyozott és hatalmas zajjal taposta össze a műanyagflakonokat, a déli nap alatt paradicsomot kötözgetett, régi ültetvényes nótákat énekelve, fülig érő szájjal. Később derült ki róla, hogy ugyanolyan vendég, mint mi, csak Ő így szeret pihenni.

Este Mirko összetolta az asztalokat, megterített a színes mázas kerámiákkal, amit Szeged környékén vettek egyszer, amikor Magyarországon jártak (a búzavirágos volt a kedvencem) mindenféle házi készítésű jóval halmozta el, borral, sörrel, házi lepénnyel. Vacsora után előkerültek a likőrök, zenéről, Johnny Cashről beszélgettünk, Mirkó megkért mindenkit, rakja be a kedvenc zenéjét a saját országából. Én a Country  McDonald's-ot választottam a Quimbytől, hamár Johnny Cash volt a téma. A fekete ember azonnal ráérzett a ritmusra, táncolni kezdtek Mirkoval, a hangulat egyre forrósodott. (éjszaka aztán hatalmas vihar hűtötte le a kedélyeket, a hatalmas nyárfák szinte földig hajoltak az orkán erejű szélben)





Fotók: saját/ www.cabarbona.com


2013. júl. 9.

Ortensia e Borlotti

.

Fejtett bableves pirított szalonnakockákkal. Nem egy tipikus könnyű nyári étel, de a Borlotti babnak most van a szezonja és én képtelen vagyok neki ellenállni. Szieszta időben, rekkenő hőségben fejtem ki a babot. Senki, még egy kutya sincs az utcán ilyenkor. Kábult, mozdulatlan a kis falu három órán át, a hőség a tűző napon elviselhetetlen. 
Peppínó is az árnyékban hever ájultan, mozog az orrocskája, lába kalimpál, talán épp egy labda után rohangál álmában. 
Ezek a Borlotti babok gyönyörűek, egy részük cirmos, mintha kakasvérrel spriccelték volna össze őket, mások fáradt rózsásak, zöldesek, pontosan, mint a teraszon virágzó hortenzia napszítta szirmai.
Négy óra után aztán újra indul az élet: a szomszéd gyerekek visítva ugrálnak a kis felfújható medencébe, a parkon át bácsikák kerekeznek méteres takarmánykazlakkal csomagtartójukon, megérkeznek a kutyasétáltatók is. Hangos vieni qui! -gyere ide! rikkantások vegyülnek a folyamatos kabócaciripelésbe. A téren összegyűlnek a falu öregjei, kártyáznak vagy hatalmas újságot lobogtatnak és hevesen gesztikulálva vitatkoznak a tegnapi focin. Tipikus nyári békés délután.











 csak a szender dolgozik fáradhatatlanul

2013. jún. 27.

fiordalisi - kék búzavirág


A legkedvesebb virágom a búzavirág. Olyan kék mint a végtelen tenger, de szüksége van a búza társaságára, nélküle elszürkül, kifehéredik. (tudja valaki, hogy miért?) A meleg nyári szabadságot juttatja eszembe, a széna jóleső illatát, az esti ciripeléstől hangos Balatont. A
pipaccsal és a kamillával az életet adó búza őrzői, a földművesek szemében a nagy tápanyagrabló.

Somlósi Lajos megint más szférában látja:
"A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs maga az esztétika,a búzavirág az etika. A piros nagyasszony azt láttatja meg,ami szép, szeretetre méltó és harmonikus, a kék úrfi pedig azt, ami pontos és igaz. Ketten a búzaföldek szélén találkoznak,vagyis a kalászosok kozmikus antennaerdejét használják saját kettősük összehangolására. A búzavirág segíti a spirituális előrelátást és tisztánlátást, segít kiválasztani a felénk áradó információtömegbõl a nekünk fontosat, nem engedve magunkra zúdulni a perverz és parazita információáradatot. Ez a kék, a lapis lazuli színe, a Szaturnusz géniuszának,a kapu őrének, az idő és a karma mesterének jelenlétét jelzi a földi világban."

 A képek a La-Costa szőlői között futó búzavirág mezőben készültek.









Pepe és Peppino


mákozók







tegnap este végre láttam a macskabaglyokat, ott ültek a fenyőágak szélén, éles hangjuk betöltötte az estét. Én tényleg nagyon-nagyon szeretem a baglyokat, de nem biztos, hogy szeretnék macskabagoly családot a kertemben. Nem is értem, miért ilyen hangosan vadásznak.  A fal tövében megkésett szentjánosbogár-úrfik villogtak kapuzárás előtti pánikban cikázva, párjukat kutatva, a fű tövében a pártában maradt lánykák világítottak kitartó türelemmel. Szép hűvös nyáreste volt tegnap.