Mare, mare...

Savio di Ravenna,  Ca' Barbona 

 Egy hétvégét töltöttünk itt ebben a Ravenna alatti Country-Houseban a tengerparton. Kedves szertelen hippi család újította fel a régi gazdasági épületet, picike aranyos szobákkal, a kertben szinte minden, amit el lehet képzelni, a pin-pong asztaltól a függőágyakig, labdák, biciklik minden mennyiségben. Mirko a vad tekintetű férj a főszakács, hatalmas ragus spagettit csinált első vacsorára. Sötéten csillogó szemeivel, ahogy percenként odaugrott hozzánk megtudakolni hogy csípősen szeretjük-e, legyen-e hozzá saláta, akkor pontosan mi legyen abban a salátában- úgy festett mint egy marcona kalóz, aki az életünkre tör.

A szállóvendégek között volt új-zélandi -angol házaspár, akik Franciaországban élnek, egy lengyel család 2 gyerekkel, és persze a fekete ember aki a holland Antillákról jött. Először azt hittük róla, hogy amolyan házi alkalmazott: reggelente vidáman teregetett, vagy a szeméttárolón egyensúlyozott és hatalmas zajjal taposta össze a műanyagflakonokat, a déli nap alatt paradicsomot kötözgetett, régi ültetvényes nótákat énekelve, fülig érő szájjal. Később derült ki róla, hogy ugyanolyan vendég, mint mi, csak Ő így szeret pihenni.

Este Mirko összetolta az asztalokat, megterített a színes mázas kerámiákkal, amit Szeged környékén vettek egyszer, amikor Magyarországon jártak (a búzavirágos volt a kedvencem) mindenféle házi készítésű jóval halmozta el, borral, sörrel, házi lepénnyel. Vacsora után előkerültek a likőrök, zenéről, Johnny Cashről beszélgettünk, Mirkó megkért mindenkit, rakja be a kedvenc zenéjét a saját országából. Én a Country  McDonald's-ot választottam a Quimbytől, hamár Johnny Cash volt a téma. A fekete ember azonnal ráérzett a ritmusra, táncolni kezdtek Mirkoval, a hangulat egyre forrósodott. (éjszaka aztán hatalmas vihar hűtötte le a kedélyeket, a hatalmas nyárfák szinte földig hajoltak az orkán erejű szélben)

Fotók: saját/ www.cabarbona.com