Iniziamo l'anno 2013!

Kicsit hosszúra sikeredett a karácsonyi szünet itt a blogon, rekordidőt, 3 hetet töltöttünk Budapesten, és otthon nincs internet. Nem is hiányzott annyira, hiszen ilyenkor mindig rárakunk pár lapáttal az amúgy is sűrű ünnepi programra. 

Meglátogattuk barátainkat, olasz barátaink meg minket, csavarogtunk velük a városban, voltunk néptáncos bulin Nagykovácsiban a Muflon itatóban, rászoktattuk őket a pálinkára 

(az utolsó vacsorán fejenként 6 kupica rekorddal) jókat ettünk, (legjobb élmény az Árnyas vendéglő volt, még a legerőteljesebb velőscsont-töltöttkáposzta-sólet vonalat is bevállalták az olaszok) néztük a jégpálya színes-fényes forgatagát, játszottunk a keresztgyerekekkel, beszélgettünk a barátainkkal. 

Színes volt az év vége, akár a zacskó konfetti.

Utólag is mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánok!

Domenica di miele - mézes Vasárnap

Idén csupa rózsaszín-fehér mézest készítettem, az elmúlt években ugyanis sok kisleány született barátainknál, és 4 keresztlányka is van a családban.

Boldog, meghitt 3. vasárnap estét kívánok mindenkinek!

(Itt Olaszországban állítottunk egy picike fenyőt is már, az itteni szokásokhoz igazodva de otthon majd persze csak 24-én díszítünk fát)

I fiocchi sono cosi belli - ilyenek a hópihék

.

Van egy különleges sütireceptem. Ha elkezdem gyúrni, szaggatni, nagy pelyhekben elered a hó. Ez nem is lenne olyan különleges Decemberben Magyarországon, vagy akár Németországban, de itt Olaszországban azért ritka a havazás. Most már, ha egy kis havazást szeretnék látni, nem kell mást csinálnom, mint egy kis vajat, lisztet, kandírozott narancsot, mazsolát venni és... akárcsak a kis herceg a naplementével, én se tudok betelni a havazás szépségével.

La neve

Délután nekiláttam meggyúrni a Mártánál talált adventi narancsos kekszet, és mintha csak megérezte volna az idő, honnan is való ez a recept, ahogy szaggatni kezdtem a tésztát, kint nagy pelyhekben eleredt a hó, mint rendesen szokott Decemberben a német falvakban.

A keksz nagyon finom lett, hagytam megdézsmálni, majd szépen eltettem Karácsonyra. Itt Olaszországban ma állítanak fát amúgy a Szeplőtelen Fogantatás napján és igazán szép háttér hozzá ez a hirtelen jött hó. Igaz a hó szerintem mindenhez nagyon szép háttér.

Ilyen sütik sültek bent:

és ilyen volt a hóesés kint:

egyetlen kis mezei szegfű megmaradt nyárról a teraszon, hát ilyen gyönyörű volt behavazva:

Su nelle montagne - fent a hegyekben

 

A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rorátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

Calendario per l' Avvento

.

Ez a kis adventi naptár egy nagy csokifaló számára készült, legalizálván napi csokifogyasztását.  Egy-egy cédulácskát is rejtenek az ablakok, rajta idézettel, elmélkednivalóval. A mondatok kétnyelvű szókártyák, és így kiragadva környezetükből az adventi időszak fényében megtelnek más jelentésekkel, például a mai ez volt:

"mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét"

"Intravvidi una luce, nel mistero della sua presenza"

Az ablakocskák a tavalyi L'erbolario naptár lapjaiból, a fogantyúk az adventi koszorúból megmaradt fenyőágból készültek.

La prima candela

Boldog készülődést kívánok mindenkinek.

A hosszú téli estéken  szeretek Jeszenyint olvasni, elképzelem az orosz végeláthatatlan és sötét éjszakákat, a versek elgondolkoztatnak. Egy kis részletet leírtam alább a Fekete ember c. verséből, talán túlontúl is komor, vészterhes erre a szép adventi vasárnapra, de a szembesülésről szól saját magunkkal. Ha ez sikerül, akkor lélekben is felkészültünk az ünnepre.

"Már nem tudom merre, de
volt egy falu,
Kalugában talán, vagy
Rjazany-vidéken,
jámbor paraszti
családban élt ott egy fiú,
lenhaja volt, és ragyogott szeme kéken...

S lett siheder ifjú,
költő ráadásul,
nem szálfa-magos, de
amúgy jó markos gyerek.
Volt neki valami nője,
negyvenen is tán túl,
kit hol cemendének, hol meg
kedvesének nevezett."

Szergej Jeszenyin: A fekete ember