Napnyugtakor, egy párás falú pohár borral a kezemben sokszor egyfajta kozmikus „óceáni” érzés kerít hatalmába.
A legtöbb emberben ilyenkor felbukkan a sejtés, hogy neki, ennek a szépségesen változatos világnak a részeként köze van a végtelenhez, valamihez, ami titokzatos és emberen túli.
Aztán „éhes pupillákkal vállára ördög ül” és azt súgja, hogy ez a transzcendentális érzés csak menedék abból az iszonyatból, hogy élete és főként szenvedése esetleg értelmetlen a sorsa iránt teljesen közömbös természeti világban.
„Isten elgurult golflabdája vagyunk, ami egyszer elgurult, és az óta se találja”mondta egyszer Kiss Tibi.
„A tudós meg akarja találni a valós világot, amiben a megismerés kalandjára indul és elvész a nemtudás kétségei között. A próféta, vagy a művész kénytelen kitalálni egy világot és abban indul el a megismerés kalandjára, és ő is elvész a nemtudás kétségei között. De hiszen nem zárható ki, hogy a tudós világa is kitalált, Isten találta ki. Istent pedig az ember találta ki. Az ember által kitalált Isten a Teremtés mítoszában kitalálja az embert” írja Popper.
Ez a végtelen gondolkodási folyamat mindent képes addig darálni, amíg a létezés értelme szétfoszlik és átadja a helyét a kétségnek. Ekkor már csak a lét bizonyossága nélkül tétován járó agy kelepelése hallatszik.
Hogyan csaphatjuk agyon ezt a kisördögöt?
Elhallgattatva a kelepelést, átadva magunkat az óceáni érzésnek, az aranyló naplementének, vagy a hold illatának és akkor talán átélhetjük a megérthetetlent.
„valamiben hinni kell
akkor is, ha nem felel
melléd ül s koccint veled az Isten”
Kerestem mindent, nézem a semmit
találtam mindent, látom a semmit,
eldobtam mindent, érzem a semmit,
beláttam mindent, őrzöm a semmit"
(Amikor írtam ezt a bejegyzést, az első mondatba kicsit belegabalyodtam.
Hátrafordultam Marcihoz:
-Mondd, szerinted hogy mondják, amikor a pohár olyan jó hideg és gyöngyöző, párás falú?
-Melyik falu?
-kérdezett vissza Marci, és innen aztán addig ment az értetlenkedés, amíg el nem jutottunk odáig, miszerint pohár bortól párás emberek napnyugtakor transzcendens kérdéseken elmélkednek a falu határában.
-Aha, akkor ezért van faluhelyen a templommal szemben a kocsma…)
.
