Domenica di miele - mézes Vasárnap

Idén csupa rózsaszín-fehér mézest készítettem, az elmúlt években ugyanis sok kisleány született barátainknál, és 4 keresztlányka is van a családban.

Boldog, meghitt 3. vasárnap estét kívánok mindenkinek!

(Itt Olaszországban állítottunk egy picike fenyőt is már, az itteni szokásokhoz igazodva de otthon majd persze csak 24-én díszítünk fát)

I fiocchi sono cosi belli - ilyenek a hópihék

.

Van egy különleges sütireceptem. Ha elkezdem gyúrni, szaggatni, nagy pelyhekben elered a hó. Ez nem is lenne olyan különleges Decemberben Magyarországon, vagy akár Németországban, de itt Olaszországban azért ritka a havazás. Most már, ha egy kis havazást szeretnék látni, nem kell mást csinálnom, mint egy kis vajat, lisztet, kandírozott narancsot, mazsolát venni és... akárcsak a kis herceg a naplementével, én se tudok betelni a havazás szépségével.

La neve

Délután nekiláttam meggyúrni a Mártánál talált adventi narancsos kekszet, és mintha csak megérezte volna az idő, honnan is való ez a recept, ahogy szaggatni kezdtem a tésztát, kint nagy pelyhekben eleredt a hó, mint rendesen szokott Decemberben a német falvakban.

A keksz nagyon finom lett, hagytam megdézsmálni, majd szépen eltettem Karácsonyra. Itt Olaszországban ma állítanak fát amúgy a Szeplőtelen Fogantatás napján és igazán szép háttér hozzá ez a hirtelen jött hó. Igaz a hó szerintem mindenhez nagyon szép háttér.

Ilyen sütik sültek bent:

és ilyen volt a hóesés kint:

egyetlen kis mezei szegfű megmaradt nyárról a teraszon, hát ilyen gyönyörű volt behavazva:

Su nelle montagne - fent a hegyekben

 

A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rorátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

Calendario per l' Avvento

.

Ez a kis adventi naptár egy nagy csokifaló számára készült, legalizálván napi csokifogyasztását.  Egy-egy cédulácskát is rejtenek az ablakok, rajta idézettel, elmélkednivalóval. A mondatok kétnyelvű szókártyák, és így kiragadva környezetükből az adventi időszak fényében megtelnek más jelentésekkel, például a mai ez volt:

"mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét"

"Intravvidi una luce, nel mistero della sua presenza"

Az ablakocskák a tavalyi L'erbolario naptár lapjaiból, a fogantyúk az adventi koszorúból megmaradt fenyőágból készültek.

La prima candela

Boldog készülődést kívánok mindenkinek.

A hosszú téli estéken  szeretek Jeszenyint olvasni, elképzelem az orosz végeláthatatlan és sötét éjszakákat, a versek elgondolkoztatnak. Egy kis részletet leírtam alább a Fekete ember c. verséből, talán túlontúl is komor, vészterhes erre a szép adventi vasárnapra, de a szembesülésről szól saját magunkkal. Ha ez sikerül, akkor lélekben is felkészültünk az ünnepre.

"Már nem tudom merre, de
volt egy falu,
Kalugában talán, vagy
Rjazany-vidéken,
jámbor paraszti
családban élt ott egy fiú,
lenhaja volt, és ragyogott szeme kéken...

S lett siheder ifjú,
költő ráadásul,
nem szálfa-magos, de
amúgy jó markos gyerek.
Volt neki valami nője,
negyvenen is tán túl,
kit hol cemendének, hol meg
kedvesének nevezett."

Szergej Jeszenyin: A fekete ember