Domenica di miele - mézes Vasárnap

Idén csupa rózsaszín-fehér mézest készítettem, az elmúlt években ugyanis sok kisleány született barátainknál, és 4 keresztlányka is van a családban.

Boldog, meghitt 3. vasárnap estét kívánok mindenkinek!

(Itt Olaszországban állítottunk egy picike fenyőt is már, az itteni szokásokhoz igazodva de otthon majd persze csak 24-én díszítünk fát)

I fiocchi sono cosi belli - ilyenek a hópihék

.

Van egy különleges sütireceptem. Ha elkezdem gyúrni, szaggatni, nagy pelyhekben elered a hó. Ez nem is lenne olyan különleges Decemberben Magyarországon, vagy akár Németországban, de itt Olaszországban azért ritka a havazás. Most már, ha egy kis havazást szeretnék látni, nem kell mást csinálnom, mint egy kis vajat, lisztet, kandírozott narancsot, mazsolát venni és... akárcsak a kis herceg a naplementével, én se tudok betelni a havazás szépségével.

La neve

Délután nekiláttam meggyúrni a Mártánál talált adventi narancsos kekszet, és mintha csak megérezte volna az idő, honnan is való ez a recept, ahogy szaggatni kezdtem a tésztát, kint nagy pelyhekben eleredt a hó, mint rendesen szokott Decemberben a német falvakban.

A keksz nagyon finom lett, hagytam megdézsmálni, majd szépen eltettem Karácsonyra. Itt Olaszországban ma állítanak fát amúgy a Szeplőtelen Fogantatás napján és igazán szép háttér hozzá ez a hirtelen jött hó. Igaz a hó szerintem mindenhez nagyon szép háttér.

Ilyen sütik sültek bent:

és ilyen volt a hóesés kint:

egyetlen kis mezei szegfű megmaradt nyárról a teraszon, hát ilyen gyönyörű volt behavazva:

Su nelle montagne - fent a hegyekben

 

A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rorátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

Calendario per l' Avvento

.

Ez a kis adventi naptár egy nagy csokifaló számára készült, legalizálván napi csokifogyasztását.  Egy-egy cédulácskát is rejtenek az ablakok, rajta idézettel, elmélkednivalóval. A mondatok kétnyelvű szókártyák, és így kiragadva környezetükből az adventi időszak fényében megtelnek más jelentésekkel, például a mai ez volt:

"mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét"

"Intravvidi una luce, nel mistero della sua presenza"

Az ablakocskák a tavalyi L'erbolario naptár lapjaiból, a fogantyúk az adventi koszorúból megmaradt fenyőágból készültek.

La prima candela

Boldog készülődést kívánok mindenkinek.

A hosszú téli estéken  szeretek Jeszenyint olvasni, elképzelem az orosz végeláthatatlan és sötét éjszakákat, a versek elgondolkoztatnak. Egy kis részletet leírtam alább a Fekete ember c. verséből, talán túlontúl is komor, vészterhes erre a szép adventi vasárnapra, de a szembesülésről szól saját magunkkal. Ha ez sikerül, akkor lélekben is felkészültünk az ünnepre.

"Már nem tudom merre, de
volt egy falu,
Kalugában talán, vagy
Rjazany-vidéken,
jámbor paraszti
családban élt ott egy fiú,
lenhaja volt, és ragyogott szeme kéken...

S lett siheder ifjú,
költő ráadásul,
nem szálfa-magos, de
amúgy jó markos gyerek.
Volt neki valami nője,
negyvenen is tán túl,
kit hol cemendének, hol meg
kedvesének nevezett."

Szergej Jeszenyin: A fekete ember

Prima di Avvento - Adventi készülődés

Talán a borongós, esős napoknak köszönhető, hogy először időben elkészült az adventi koszorúm. Kettőt is csináltam, egy egyszerű mohával, fenyőgallyakkal bélelt faládát a konyhába és egy hagyományos koszorút a szobába. A szobaira még nem kerültek rá a gyertyák, sima fehér gömböket szeretnék majd holnap venni hozzá. Lehülést ígérnek hétvégére, a távoli hegyek már most fehéren világítanak, a közeliek sötét kobaltkékek, jelzik, hogy tiszta friss szelek jönnek.

Amúgy az olasz tévé már megkezdte "világvége" kampányát, csak világmegmentős-globalkatasztrófás filmeket fognak vetíteni egészen december 21.-ig, és a "világvégét" majd élő közvetítésben adják. Eszelő, ugye?

Tegnap egy Nicolas Cage világvége filmet adtak,  hát végig is néztük, jobb tudni mi várhat ránk:) (Addig is igyunk sok gyömbérteát és mentsük ki a fotókat a mágneses viharok elől.)

Valahol láttam egy nagyon ötletes mécsestartó-újrahasznosítást: ollóval kis háromszögeket vágok ki a tartóból, majd kihajtogatom, kikalapálom őket, és kész is van. Én most a közepébe is vágtam csillagot, de simán is szép.

I colori di novembre

..
 még mindig milyen színes minden...

Mesebeli kerek erdő (Pian delle Betulle)

.

Ősz és tél találkozása

 

 

.

 

 Angyal füstölővel. A kehelyben a comoi tó

a Garda tó felett

Pensieri

.

3 évvel ezelőtt láttam először Milánót. November másodikán, halottak napján érkeztünk, csúful esett az eső, kihalt volt a város vasárnap reggel, és a Dómba menekültünk egy kis vigaszért. Gyertyát gyújtottunk, emlékeztünk és kicsit féltünk a jövőtől.

Most, 3 év múltán eljöttek hozzánk a keresztgyerekek látogatóba a mamájukkal. Az eső ugyanúgy esett mint 3 éve, de már mint ismerős helyre tértünk vissza a Dóm menedékébe. A gyerekek gyertyát gyújtottak, ámultak a hatalmas színes ablakokon, hallgatták a misézők énekét.

Nagyon szép nap volt.

looking down on empty streets, all she can see
are the dreams all made solid
are the dreams all made real

all of the buildings, all of those cars
were once just a dream
in somebody's head

she pictures the broken glass, she pictures the steam
she pictures a soul
with no leak at the seam

lets take the boat out
wait until darkness
let's take the boat out
wait until darkness comes

nowhere in the corridors of pale green and grey
nowhere in the suburbs
in the cold light of day

there in the midst of it so alive and alone
words support like bone

dreaming of mercy st.
wear your inside out
dreaming of mercy
in your daddy('s arms again
dreaming of mercy st.
'swear they moved that sign
dreaming of mercy
in your daddy's arms

pulling out the papers from the drawers that slide smooth
tugging at the darkness, word upon word

confessing all the secret things in the warm velvet box
to the priest-he's the doctor
he can handle the shocks

dreaming of the tenderness-the tremble in the hips
of kissing Mary's lips

dreaming of mercy st.

i funghi e i colori

,

Csodálatos színei vannak az októbernek, az teszi annyira széppé, hogy olyan hamar elillan. A mai gyönyörű árnyalatokat a holnapi ködök, viharok mind elfújják.

A lilaakác leveleinek színei ott vannak a rókagomba narancsában, a szőlő édes sárgás-zöldjében, a tarkabab vörösében és az új sálam napsárgájában  is:)

készül a  rántotta póréhagymával és rókagombával

 fejtett bableves friss tarkababbal, jóféle hazai kolbásszal, és egy kis tejszínnel

olive: pura vita

Van nekünk egy olajfánk, úgy vagyunk vele, mint Kis herceg a rózsájával, nagyon fontos nekünk. Egy öreg apácától vettük még nászutunk alatt Assisiben, aztán otthon nevelgettük a franciaerkélyen. Mindig csak tizenkettő olajbogyót hozott -jó katolikus lévén- és tavasszal ecsettel poroztam be, nem lévén több olajfa a környéken.

Aztán mikor kijöttünk Olaszországba, természetesen őt is hoztunk magunkkal, nagyot nőtt itt az édes anyaföld közelében a teraszon, és ma már akár harminc bogyóval is megörvendeztet.

Lassan készülhetünk a szüretre:)

nem nagyon látszik, de itt éppen egy feketerigó lakmározik a bogyókból

ez a két darázs pedig a kedvenc csészémből:)

a csúf esős napok után ilyen színekkel kárpótolt minket az ég:
(a képen az egyetlen gránátalma, ami megmaradt, a többit elverte a jég)

felhők közül a Magyarország

A szivárványt Györgyinek küldöm

Ezt a fotót a tetőről készítettem. Amióta a tetőn keresztül menekültünk a betörő elől, profi vagyok a tetőn császkálásban:)