Ventotene

.

Kicsit lemaradtam a nyári élmények megosztásával,  november küszöbén valahogy én is szívesebben nézegetném az őszi aktuális színeket, hangulatokat. De rend a lelke mindennek, most már végigdöcögök az összes szigeten, amit szeptemberben meglátogattunk. Aztán valamikor decemberben, amikor már mindenki ezüstbe öltözve várja az ünnepet, majd felrakom a dísztök és falevélgyűjteményemet:)

Amikor a tenger felől megláttuk ezt a picinyke szigetet, nem tűnt valami vonzónak, balról a fegyencsziget San Stefano komor látványa, jobbról Ventotene római kori haltárolói kicsit lehangoló látványt nyújtottak. Még egy kis lázadás is kitört a fedélzeten, miszerint inkább induljunk tovább, mert nem sok kellemeset reméltünk.

A lázadást leverte a kapitány, mi pedig a partot érve nagyon kellemesen csalódtunk.

A római korban Pandataria szigeteként ismerték, ide számûzték a kegyvesztett nemesasszonyokat. Augustus császár is ide küldte házasságtörésen kapott lányát, Juliát.

Ventotenén egy csaknem teljesen épen maradt ókori kikötõben ámulhatunk az antik építõmesterek tudásán. A puha kõzetanyagból elõször kivájták a kikötõmedencét, kialakították a külsõ mólót, sõt a kikötõcölöpöket is. Amikor minden elkészült, megnyitották a gátat a tenger felé, és már kész is volt a marina. A szerkezet olyan jól sikerült, hogy kétezer esztendeje fogadja a hajókat.

A partfalon kibányászták a raktárak helyiségeit
– manapság ezekben búvárközpont, bolt működik, lent láthatjátok a boltíveket – tökéletesen hiteles környezetben.

Két esztendeje régészek visszhangszonda segítségével öt ókori római kereskedelmi hajót találtak Ventotene közelében. A kereskedelmi hajók, amelyek közül a legrégebbi a Kr. e. I. századból származik, a legfiatalabb pedig a Kr. u. V. században
süllyedt el, mintegy 100 méteres mélységben találhatók. Ezek a legmélyebben fekvõ hajóroncsok, amelyeket az elmúlt években a Földközi-tengerben felfedeztek. A hajók bort szállítottak Rómából, és értékes halszószt (garumot) Spanyolországból és Észak-Afrikából. A szállítmányban fémöntvényeket is találtak, amelyeket valószínûleg szobrászoknak vagy fegyverkészítõknek szállítottak. A hajóroncsok a római kereskedelem változását is jól bemutatják: kezdetben Róma szállította a javakat az egyre bõvülõ provinciákba, de késõbb megfordult a kereskedelem iránya, és az Örök Város olyan termékek behozatalára szorult, amelyeket korábban maga gyártott. A százméteres mélységnek köszönhetõen a hajóroncsok érintetlenek, de a mélytengeri búvárkodás növekvõ népszerûsége miatt egyre nagyobb veszélyben vannak a tengerfenéken nyugvó régészeti leletek.

(Forrás: Vitorlázás magazin)