hatalmas pelyhekben..
,
2013. febr. 27.
2013. febr. 20.
la promessa della primavera - A tavasz ígérete
...behoztam egy kis hólepte magnóliaágat a múltkori hóesésben. Kinyílt egy virága a vázában, és én elámultam, miközben épp egy régi blúzomnak cseréltem ki a kifoszlott gallérját: mennyire hasonlít a magnólia szirma az én blúzomhoz! Gyorsan varrtam még egy kis kabátkát Peppinek a maradék anyagokból (Karácsonyi szalag, a blúzgallér maradéka, egy kis plüss, olyan benne mint egy Kis Herceg Karácsonykor) mert bár most tavaszias az idő, és nyiladoznak a rügyek, lehet, hogy mégis újra jön a havazás.
A papucsom a legjobb párna:)
creme brulee és pórés-sonkás quiche...köszönet a receptért Máginak
2013. febr. 12.
2013. febr. 6.
2013. jan. 31.
Peppínó
.
A legkisebb lakót a házban úgy hívják, hogy:
Peppínó.
November 7.-én született, kis szívecskés orrocskája van. Most, ahogy írom ezeket a sorokat, itt fekszik az ölemben, ütemesen szuszog és néha vakkant egyet álmában. Vajon éppen miről álmodhat? Gyorsan tanul, akár papája Pepe kutya, és most először merészkedett ki a teraszra, a pár perces napsütés örömére.
Fogadjátok szeretettel:)
és hogy milyen volt anno Pepe, ha még emlékeztek...
2013. jan. 23.
La promessa dell'alba - A virradat ígérete
Most először érzem úgy, hogy csak megszokásból rakok fel képeket, nem lelkesedésből, hogy a szürke és érdektelen hétköznapok unalmas képeit csak leghűségesebb vendégeim nézik, amúgy a kutya se jár erre. Talán érzi a blog, és általa én is, hogy hamarosan lezárul az az időszak, amire az ő mandátuma szól, véget érnek lassan az Itáliában töltött évek.
Igyekszem nem tudomást venni erről az ásító kisördögről, és inkább bemutatom nektek új szerzeményemet, egy ciripbogaras kávéscsészét, aminek fülébe én is, én is mindig kapaszkodhatok*
és hozzá az elmúlt esztendő egyik legmeghatározóbb olvasmányát: A virradat ígéretét. Egy hihetetlenül bátor élet dokumentumát, gyönyörű példáját annak, hogy a remény mindenkor és mindenekfelett erősebb a rációnál.
2013. jan. 22.
Les Orres
.
hhoztam pár havas-jegyes képet a síelésből:
nagyon változatos volt az idő, volt szikrázó napsütés és -15 fok hideg, vagy tejköd és hóesés, egy valami azonban állandó volt: délben a forró csoki vagy egy konzerv szardínia. (miért pont a szardínia esik ilyen jól síelés után?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
