Most először érzem úgy, hogy csak megszokásból rakok fel képeket, nem lelkesedésből, hogy a szürke és érdektelen hétköznapok unalmas képeit csak leghűségesebb vendégeim nézik, amúgy a kutya se jár erre. Talán érzi a blog, és általa én is, hogy hamarosan lezárul az az időszak, amire az ő mandátuma szól, véget érnek lassan az Itáliában töltött évek.
Igyekszem nem tudomást venni erről az ásító kisördögről, és inkább bemutatom nektek új szerzeményemet, egy ciripbogaras kávéscsészét, aminek fülébe én is, én is mindig kapaszkodhatok*
és hozzá az elmúlt esztendő egyik legmeghatározóbb olvasmányát: A virradat ígéretét. Egy hihetetlenül bátor élet dokumentumát, gyönyörű példáját annak, hogy a remény mindenkor és mindenekfelett erősebb a rációnál.
Én mindig megcsodálom a képeidet (readerben olvasom a blogokat), mert csak nézni nem elég, ezeket megcsodálni kell. A könyvcímet pedig felírom magamnak. Egyébként igyekszem nem úgy értelmezni a szavaidat, hogy majd egyszercsak nem lesz blog.
VálaszTörlésSzeretek Nálad lenni <3
VálaszTörlés"a szürke és érdektelen hétköznapok unalmas képeit csak leghűségesebb vendégeim nézik, amúgy a kutya se jár erre. Talán érzi a blog, és általa én is, hogy hamarosan lezárul az az időszak, amire az ő mandátuma szól, véget érnek lassan az Itáliában töltött évek."---minden blogot a hűséges olvasók néznek,az enyémet is,egyébként a kutya se jár felém.
VálaszTörlésMeg ne próbáld,hogy nem raksz fel képet!!!!!:)♥ Ha nem is írsz,legalább fotókat kérek szépen!Légyszí!!!Annyira harmonikusak,úgy megnyugtatnak!!!!
fantasztikus lehet ez a könyv, meg az is, hogy egyszerre írtok róla két ismerős is itt a blogvilágban, és mindketten olyan szépeket, hogy muszáj utánanézni, köszönöm
VálaszTörlésés tényleg jó kis bögrefüled van, csakugyan kapaszkodnivalós-mártás:))))))))))
annyira szeretem a blogod
a könyvből a film:
Törléshttp://www.youtube.com/watch?v=wSAoDwPlTXQ&feature=player_embedded
Bennem nagyon sokszor tartották a lelket az általad feltett képek. Mégis azt gondolom abban, hogy lassan vége az ottani életednek van számunkra jó is. Végre haza jössz és akkor találkozhatom Veled. Vár Rád nálam egy igazi Ciripkés bögre. Nem merem postán elküldeni, mert kézi munka és félek, hogy eltörik. Ami pedig a képeket illeti. Vár Rád a Balaton és más gyönyörű szépséges táj. Életre kelted majd az itthoni elbújt szépségeket. A filmajánlót köszönöm. A hírt, hogy jössz még inkább. Várom a leendő találkozást. Addig pedig nézem az itteni szépségeidet és töltekezem belőlük.
VálaszTörlésKöszönet értük.
http://floramagyarblogja.blogspot.hu/
VálaszTörlésVéletlen lenne?!
Nem lenne jó a blogod, a képeid, az írásaid nélkül. Nem lenne jó nélküled. Lehet, hogy más lesz, ha máshonnan írsz, de írj, mert vagyunk páran, akik olvasunk. Még akkor is, ha csak ritkán kommentelünk :)
VálaszTörlés"véget érnek lassan az Itáliában töltött évek."---most esett le....Így már más...De csatlakozom Annáshoz,hogy bárhol is vagy, a képeid nélkül szürkébb a világ.
VálaszTörlésJó hinni, félteni és kisugárzásodba beleszédülni ......
VálaszTörlésMilyen érdekes…egyre több – általam látogatott – blog tulajdonosa tervezgeti, hogy abbahagyja a blogírást. Sőt, van aki már a tettek mezejére is lépett. Igen, én is gondolkodtam/om rajta – mert az író ember úgy van valahogy, hogy szeretne némi visszhangot hallani a kimondott szavai után. Ez azonban egyre ritkább. S igaz ugyan, hogy vannak hűséges olvasók, akik vissza-visszajárnak, de bizony tény, hogy a mérleg két serpenyőjében a „dolgoknak” egyforma mennyiségben kéne lenni – s csak akkor éreznénk, hogy ideális az állapot.
VálaszTörlésJelenleg én azon az állásponton vagyok, hogy a blogomat nagyobbrészt a magam örömére, vagy agyam gőzének leeresztésére írom. Nem nagyon várok választ, hozzászólást, s aztán amikor egy-egy mégiscsak érkezik, akkor azért annak mindig örülök. Másrészt viszont, ha valami szépet tudok megosztani, és arra érkezik megfelelő rezonálás, akkor annak meg úgy tudok örülni.
Cirip neked olyan csodás, művészi fotóid vannak, hogy ha már szövegelni nem is akarsz, legalább a képeidet oszd meg néha valahol velünk ! Bizonyára nem fog mindenki naponta ott tolongani, de egy csendes délutánon talán örömöt fog jelenteni az arra tévedőnek. Nem olyan rettentő nagy munka szerintem egy egyszerűbb blogváltozat fenntartása….
Én szomorúan látom azt,hogy szinte minden blogismerősöm,-kivéve ,aki nem-de a Facebookon tölti az idejét. Szíve joga, de engem elszomorít,mert sokkal gyorsabb tempójú az ottani "lét".Míg három éve még azt gondoltam,hogy a blogírással nem lehet barátokat szerezni és ez egy nem "normális" kapcsolattartás, erre jött a Fb és rögtön idejét múlta a blogírás.:(
TörlésRemélem ha más országból más helyekről is, de látjuk a képeidet ...sok szépséget, finomságot mutattál nekünk.A bögréd is tetszik!
VálaszTörlésSzeretek nálad lenni.....:)))
VálaszTörlésEgyetértek a többiekkel! És mindig bepánikolok, amikor ilyeneket olvasok valakinél, akihez szeretek járni. Mert önös érdekből arra gondolok, hogy hol fogok csodás szőlőszüretes meg erdős, meg szélben hajladozós virágokat nézni???? Nagyon hiányozna!:))
VálaszTörlésNe hagyd abba lágysziiii!!!! Nemrég találtam ide, és imádom a képeidet. Egy hasonló blogot már elvesztettem, nem lehet, hogy megint. Nekem erőt adnak és bebizonyítják, hogy a világ szép! Csak meg kell találni benne a szépet!
VálaszTörlésEz nem egy blog, hanem egy gyönyörű, meghitt és fénnyel teli album. Jó virtuálisan lapozgatni, feltöltődni spiritualitással, reménnyel. Biztos egy gonoszkodó, ásítozó kisördög súghatja, hogy nem érdemes... Pedig igen. :) Szeretem Romain Gary írásait, de ezt a művét nem ismerem, köszönöm az ajánlót!
VálaszTörlésLuca
Köszönöm nektek hogy itt voltatok, a kedves hozzászólásokat!
VálaszTörlésNem szoktam ilyen keserű lenni, a mostani hangulatomhoz biztosan hozzájárul, hogy előre félek, mennyire hiányzik majd nekem ez a vidék. 3 évvel ezelőtt érkeztünk ide, akkor kezdtem el a blogot,egyrészt a magam örömére, másrészt a családom, barátok kedvéért. Minden egyes új vendég és hozzászólás meglepetés és ajándék volt, Aranyos Fodorka olyan jól megfogalmazta, amit én is gondolok a blogírásról.
Fotózni biztos fogok otthon is -annyi szépség van kis hazánkban -de az majd egy másik blog lesz talán.
A hazaköltözés még odébb van egy kicsivel, addig próbálok élvezni minden itt töltött pillanatot,
hamarosan pedig bemutatom nektek az új kis jövevényt aki ezentúl velünk él, Pepe kutya kicsinyét, Peppínót.
Mikor valaki a szívemhez nőtt, és elveszíthetem, nagyon rossz érzés. Bízom abban, hogy mégis marad itt vagy egy másik blogban. Mert elsősorban a blogírónak van szüksége a blogra, hogy írjon. Mi meg csak gyűlünk köré, és kölcsönös az öröm. Ebben hiszek.
VálaszTörlésNagyon szeretem a képeid finomságát.
Ne bolondozz, Ciripkém, hogy abbahagyod, most biztos Felétek is beborult az ég, mint itt és elveszi mindentől a kedvünket.
VálaszTörlésNeked a blog a lételemed, nekem meg a fotó nézegetés, még ha nem is nézem naponta.
Peppínó? Nem is mondtad!!! Mutasd! :-)
Sajnálom, hogy vége, de az valami újnak a kezdete és annak örülök, hogy többet látlak!
Szilva
Olvasom a könyvet! :)
VálaszTörlés