2013. márc. 5.

Sirmione







dátum:

3 megjegyzés:

  1. Névtelen2013. március 6. 1:10

    Ez meseszép! Tudom, hogy a képek is beszélnek, de szeretem azt is, ha megfogalmazod a benyomáaidat. :) Hogy kerültél pont most pont Sirmionéba? (Ha nem tolakodás megkérdezni.:))
    A miniterrier utazott veled? Paradoxonnak tűnhet, de módszeres kalandorok ők! :D
    Luca

    VálaszTörlés
  2. Ciripbogár2013. március 6. 9:14

    Szia Luca!

    Vacilláltam kicsit még a blog kezdetén, hogy az utazásos képek mellé írjak-e valamit, milyen volt a nap, mit ettünk, vagy csak ismeretterjesztő jelleggel, mit érdemes tudni róla. A személyes élmények leírását egyből elvetettem, mert nincs nagy elmesélős vénám, a belső történéseket se tudom úgy szavakba önteni, hogy az valóban tükrözze a belső világomat, a felszínes történések meg unalmasak lehetnek másoknak. Ismeretterjesztést ugyan írtam pl. a tengeri utazásnál, de részint azért, hogy magam se felejtsem el, hol jártunk.
    De igazad van, egy két hangulati benyomás azért hiányzik a képek mellé. Látom, téged is érdekel, hogy kerültünk éppen most oda.
    Ha vendégeink jönnek, általában mindig az első célpontok egyike a Garda tó, és mivel nálunk erősen havazott, jó volt látni- mégha cudar szeles is- egy kicsit a tavat és a felhők mögött a napot.

    Pepit nem vittük, mert még sajnos nem veti alá elképzeléseit a miénknek, és ha megítélése szerint nem alkalmas az idő a kellemes sétára, részéről a szerencse. Ez volt a leghosszabb idő, amit nélkülünk töltött otthon, volt nagy nyekergés meg pattogás, mikor végre megjöttünk. Egyébként igen hasonlatos Hrabal macskájához, mert mindennemű sérelemért és kellemetlenségért csak én lehetek a felelős és ezen véleményét egy jól irányzott nagylábujjharapással közli velem. A csatákat rendre elvesztem, de talán a háborút nem:))

    VálaszTörlés
  3. Névtelen2013. március 6. 23:16

    Köszönöm szépen a történetet a képek köré! :)
    Luca

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)