Peppínó

.

A legkisebb lakót a házban úgy hívják, hogy:

Peppínó.

November 7.-én született, kis szívecskés orrocskája van. Most, ahogy írom ezeket a sorokat, itt fekszik az ölemben, ütemesen szuszog és néha vakkant egyet álmában. Vajon éppen miről álmodhat? Gyorsan tanul, akár papája Pepe kutya, és most először merészkedett ki a teraszra, a pár perces napsütés örömére.

Fogadjátok szeretettel:)

és hogy milyen volt anno Pepe, ha még emlékeztek...

La promessa dell'alba - A virradat ígérete

Most először érzem úgy, hogy csak megszokásból rakok fel képeket, nem lelkesedésből, hogy a szürke és érdektelen hétköznapok unalmas képeit csak leghűségesebb vendégeim nézik, amúgy a kutya se jár erre. Talán érzi a blog, és általa én is, hogy hamarosan lezárul az az időszak, amire az ő mandátuma szól, véget érnek lassan az Itáliában töltött évek.

Igyekszem  nem tudomást venni erről az ásító kisördögről, és inkább bemutatom nektek új szerzeményemet, egy ciripbogaras kávéscsészét, aminek fülébe én is, én is mindig kapaszkodhatok*

és hozzá az elmúlt esztendő egyik legmeghatározóbb olvasmányát: A virradat ígéretét. Egy hihetetlenül bátor élet dokumentumát, gyönyörű példáját annak, hogy a remény mindenkor és mindenekfelett erősebb a rációnál.

*Márta

Les Orres

.

hhoztam pár havas-jegyes képet a síelésből:

nagyon változatos volt az idő, volt szikrázó napsütés és -15 fok hideg, vagy tejköd és hóesés,  egy valami azonban állandó volt: délben a forró csoki vagy egy konzerv szardínia. (miért pont a szardínia esik ilyen jól síelés után?)

Iniziamo l'anno 2013!

Kicsit hosszúra sikeredett a karácsonyi szünet itt a blogon, rekordidőt, 3 hetet töltöttünk Budapesten, és otthon nincs internet. Nem is hiányzott annyira, hiszen ilyenkor mindig rárakunk pár lapáttal az amúgy is sűrű ünnepi programra. 

Meglátogattuk barátainkat, olasz barátaink meg minket, csavarogtunk velük a városban, voltunk néptáncos bulin Nagykovácsiban a Muflon itatóban, rászoktattuk őket a pálinkára 

(az utolsó vacsorán fejenként 6 kupica rekorddal) jókat ettünk, (legjobb élmény az Árnyas vendéglő volt, még a legerőteljesebb velőscsont-töltöttkáposzta-sólet vonalat is bevállalták az olaszok) néztük a jégpálya színes-fényes forgatagát, játszottunk a keresztgyerekekkel, beszélgettünk a barátainkkal. 

Színes volt az év vége, akár a zacskó konfetti.

Utólag is mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánok!