Magnolia

.
.

vagyis valódi liliomfa. Erős egyéniség, büszke, de nem hiú és fennhéjázó mint a kis herceg rózsája; viszont nincs is benne annyi rejtett érzelem. Életerős, vastag húsú virága majd kicsattan az energiától. A kötöttségeket nem bírja, vázában egy nap alatt elhagyja magát. 

"A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat"

A valódi liliomfák  nemzetsége a legősibb zárvatermők közé tartozik – legidősebb, fellelt lenyomataik több mint 100 millió évesek. A legősibb, magnóliákhoz hasonló fosszíliákat Kansasban találták, és Archaeanthusnak („első virág”) nevezték el. Magyarországon a kora miocénban keletkezett ipolytarnóci lábnyomos homokkőből kerültek elő a 19,6  millió éves Magnolia mirabilis maradványai.Mivel kialakulásukkor a méhek még nem jelentek meg, a valódi liliomfákat bogarak porozzák be – termőleveleik 
ezért durvák, nehogy a táplálkozó bogarak megsértsék őket. Fordított tojás alakú, de a végén kihegyesedő leveleik hetekkel a virág után hajtanak ki.

(Látjátok a biciklikosaramat? Egy-két virágnak én sem tudtam ellenállni.)

Indigó

.

 .

Egy illattal kezdődött. Régóta Kenzo  parfümöt használok, nyáron a halványsárga mimóza illatút, tavasszal pedig egy friss citrusos zöldet, levelet formázó üvegcsében. A szokásos mozdulattal emeltem volna le a dobozokat a tavasz örömére, de helyettük az új kollekció állt vigyázzban az üvegpolcokon. Az első megdöbbenés után azonban szemembe ötlött a varázsszó:indigó, és már meg se kellett szagolnom az új illatot, tudtam, hogy szeretni fogom.

 Gyerekkorom óta bensőséges viszonyban vagyok ezzel a színnel, szerettem a hajdani füzetborítókat, amitől az ujjaink is lilák lettek, a tintásüveg mélykék csillogását. Aztán a kamaszkor "avantgárd" korszakában,  kék férfiingben, fekete bakancsban és hónunk alatt egy irgalmatlan nagy indigókék mappával jártunk iskolába.

Szóval így jött a szerelem a Kenzo új illatával, ami hivatalosan 

 mandarin, bergamot, ylang-ylang, jázmin, tonkabab, szilva, ámbra kombinációja, de engem arra a hűs szellőre emlékeztet, amelyet a felborzolódott levelű hársfát kettéhasító nyári villám hagy maga után- ahogy Hrabal mondaná. 

"jót tettek a
fulgurációs villámok, a masszírozó henger apró szikrákkal erősítette mindkét
lábamat és hátidegeimet, és Francin suttogott: -A legjobb módszer, Mariska a
szépséged növelésére fulgurációs áramokkal konzerválni a szépségedet...
Francin fémelektródát nyomott a kezembe, egy fekete gombbal bekapcsolta a
készüléket, és hipnotizőr módjára lebegtette a kezét a testem felett, amerre
mozdult Francin keze, ott szikrák pattogtak sisteregve a tenyeréből, lila
búzaszemeső esett, ezernyi nefelejcs és ibolya hatolt a testembe a készülékből
Francin tenyerén keresztül..."

Sörgyári Capricció

Amit kergetek -Lago d'Orta

.

.

Egy orvlövésszel szemben
És a mindenségnek háttal
Képeslapban ülünk
Instant pálmafákkal
Szívélyes üdvözletem küldöm
Erről a szimpatikus helyről
Emelném poharam
De az asztal alattam eldől

Van aki pénzzel van aki imával
Van aki drogokkal van aki piával
Van aki lassan van aki serényen
Van aki egyszerűen mint a mesében
Van aki hajtva van aki magától
Van aki futva az élet zajától

Annyiféleképpen lehet
Utolérni amit kergetek

Nyitva az ajtó
Berreg a vekker
Rugdos az ösztön
Villog az enter

Il conflitto tra il carnevale e il digiuno - Farsang és böjt harca

 .

 .

Kedden még színes forgatag volt a város, mindenfelé konfettiket szóró gyerekek rohangáltak, az éttermek fánk-hegyeket raktak ki bejárataik elé.

Este papnak és apácának öltözött fiatalok dülöngélve énekeltek az utcákon.

Szerdára mintha elvágták volna...az utcák üresek, csak egy-két szemetet  sepregető zavarja meg a csendet, hatkor fekete ruhás tömeg igyekszik a templomba. Szinte a levegőn, a falakon érezni, vége a farsangnak, a böjt elkezdődött.

Bergamo, Piazza Vecchia

il piccolo Arlecchino

Stezzano, sagrato della

parrocchiale di S. Giovanni Battista

A templomban egy gombostűt sem lehetett leejteni, az egész városka ott tömörült. Még a pár napos csecsemőket is elhozták.

Míg nálunk egy kis keresztet rajzol a pap homlokunkra a hamuval, itt a papok bő marékkal a fejet hajtó hívekre szórják.

A mise nagyon szép és megható volt, a templomból kijövet mégis mosolyognom kellett: mintha ránk szakadt volna a mennyezet...

     „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”

Mimosa per te

Nem szeretem a kitalált ünnepeket, pláne azokat nem, amit a bizniszvilág őrületté fúj fel. Hallottam, otthon lépni se lehetett a virágárusoktól. Az itteni "Nők Napja" nekem jóval szimpatikusabb, maximum egy szép szál mimózát adnak kedvesüknek a fiatalok.

Én ezt a mimózát Nektek szeretném küldeni, régi hűséges, és kedves új olvasók:)

  Nekem most van egy dédelgetett cserepes példányom, róla készültek a fotók, remélem sikerül kis bokrocskává nevelni. 

Botanikailag az igazi mimóza, amit a népnyelv is átvett érinthetetlensége miatt, a szemérmes mimóza (mimosa pudica)  melynek lilás virága van, érintés hatására összecsukódnak a levelei és a levélnyelei is lehajolnak.(tigmonasztia) 

Nőnapra az olaszok a sárga virágú fajtát adják, nem érzékeny az érintésre, az ausztráliai Acacia dealbata nevű fa virága.

A mimózafélék a pillangósvirágúak legkisebb családja, 40 nemzetségükbe kb. 2800 faj tartozik.Nagy részük a trópusokon és szubtrópusokon él, legjellegzetesebbek a szavannaerdőkben. Apró virágaik tömött fejecskékbe, fürtökbe vagy füzérekbe tömörülnek. Csalogató hatásukat hosszú, sokszor több centiméter nagyságú és színes porzószáluk adja. A virágszerkezet a pillangósvirágúakon belül a legősibb. A virágok szimmetriája sugaras.

Gyerekkoromban egy régi kis asztalkán anyukám mindig tartott egy szál mimózát egy rézkancsóban. Ebben az asztalkában tartották a fontos iratokat, gyerekként a tiltott fiók volt. Persze annál jobban izgatott, rendszerint ez a párbeszéd folytatódott:

-Anyu, nyúlok a fiókba?

(kezem már a fiókban)

-Nem!!!!

- de nulok!

Lago d'Orta

.
A lago d'Orta  Piemonte második legnagyobb tava, közepén a San Giulio szigettel.

Nagy domború macskaköves, lejtős sikátorok, málló pasztellszínű freskókkal díszített kis templomocskák,

kőpala tetős ódon házak között vezet az út a tópartig.

A városka egy szentté avatott szerzetesről is nevezetes, Pio Atyáról, akinek nevéhez számos csodatétel fűződik a mai napig, ezen a helyen jelent meg látomásként 13 évvel ezelőtt.

Úgy tartják, hogy gyermekkorától kezdve látta Jézust, Szűz Máriát és az őrzőangyalát, és beszélgetni is tudott velük, és amíg gyermek volt, meg volt róla győződve, hogy erre mások is képesek. 1910. augusztus 10-én Beneventoban pappá szentelték.

Az ezt követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a stigmák megjelentek Pio életében a stigmák mellett legismertebb és több tanú által igazolt rendkívüli jelenség a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, valamint az ún. bilokáció (egyszerre két helyen való jelenlét, a legenda szerint Mindszenty József bíboros cellájában is járt). Közismert, több esetben tanúsított és sokszor vizsgált jelenség volt továbbá a rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok) és egy nagyon kellemes, intenzív virágillat, amely jelenlétéhez vagy az általa használt tárgyakhoz kötődött.

I cinque sensi di Venerdí

.
.
Mit látok?

Égő bíbort és levendulakéket; füstös könnyű szürkét  krémszínnel keverve.

Ellentéteket, a nap szikrázó fényét, és a hirtelen mindent beborító ködöt.

Mit hallok?

Dallamos olasz hadarást:) ma kijutott belőle a pénteki piacon, a könyvtárban, ahova csak akkor szabad menni ha van szabad három órád, mert a bűbájos könyvtáros hölgy a könyv történetét is elmeséli zanzásítva, hogy biztos legyél benne, mit veszel ki.

Mit szagolok?

A jácint bódító illatát, mely már teljesen virágba borult, és egy finom Earl Grey blue levendulás (javítva:búzavirágos) teakeveréket, amit egy kedves ismerőstől kaptam. 

Ez most tényleg öt órai tea, tízkor indultam a piacra, majd könyvtárba, és ez itt bizony öt óráig tart...

Mit ízlelek?

A tea és a gesztenyeméz után? Megkésett és kicsit odaégetett ebédemet, amiről megfeledkeztem, amikor megláttam  Merci pénteki öt érzékét.

Mit érzek?

Örömöt, ha látom, hogy öregek, fiatalok szánnak egymásra időt és jól elbeszélgetnek egymással, de még velem is, pedig az egy kihívás mindkét fél részéről.

Örülök a véletlen egybeeséseknek, mint egy tea és egy jácint találkozása a legkedvesebb blogomon.

Most rosszra nem is gondolok, maradjon ez a nap ilyen bizakodó.

(jön még a kutyára dér...)

És Nektek hogy telt a mai nap?