Sajnos egy szomorú hír a bejegyzés apropója, elvesztettünk egy kedves ismerőst.
Látom, ismeritek a dalt! Én nagyon szeretem, Cseh Tamásnak igaza van, résen kell lenni, mert észre sem veszed, és elveszett valami... bezzeg a lélek rejtett sötétebb oldala előjöhet minden előzetes bejelentés nélkül.
"Belőlem valaki útra vált Útra a jobbik részem Kiment belőlem, itt hagyott Csak úgy észrevétlen
Félre se néztem, annyi volt Csak annyi volt, egy szót se szólt Hirtelen elment, itt hagyott Valaki útra vált, a jobbik részem"
Az indiánok ezt komolyan veszik, hisznek benne, hogy egy trauma során elszakadhatnak kis "lélekrészek" és időről időre a sámán elmegy és megkeresi őket. Ha megtalálta az "utazás során" meg kell kérnie, hogy jöjjön vissza, érveket kell felsorolnia, miért jó ha visszajön.
Ó, sajnálom... Én abban hiszek, hogy a feltámadás útján találkozhatunk azokkal, akiket szerettünk, és már nincsenek velünk. Nem "csak" a lelkükkel... Részvétem és jobbulást nektek!
csillogó csöppek pókfonálon fények villódznak konstatálom hogy valami illékony csoda álom és ébrenlét mixelt mákonya vesz körül csak a monitor világít az ember leereszti elfáradt pilláit de a kép ottragad szemhéja falán éjszakába fordul a fahéjszín délután átmenet nélkül révületbe dűlt… s a pókhálóban összegyűlt sok keserédes őszi perc úgy csendül mint a terc mit ájtatos lánykák énekelnek ódon templomhajókban míg mások egybekelnek és minden tovagördül tétován csak a légvonatban megrezdülő pókháló leng sután míg egy csillogó csepp dermedten ténfergő bogár barna hátára csöppen… képeid láttán erre gondoltam a puhán bebónyáló szürkületben.
A napba öltözöl, kis páfrányfenyő? Az ősz beköszönt már, de hol járhat Ő? Napsárga leveled, lám barnulni kezd…
Pillangók százai, levél-danaidák, hűségesen őrzik anyjukat, a fát… de érzik közelgő, zord végzetüket, tél jő; a kikelet oly messze lehet.
Jeges szelek fújnak, minden ág csupasz fagyott lepkeszárnyak várnak új tavaszt.
Indigó éj
Leszáll az indigó éj suhogó köpenyben kámzsáját jól fejébe húzva. Éber lappantyú pirreg a partmenti ligetben, vizimanó közeledik úszva. Halkan csobog a fekete víz, hátára nem dobálnak kisfiúk kacsázó kavicsot: csattanjon élesen, pengve… csak a mélykék éjszaka jár körül a parton, elmerengve. Pislákoló rőzsetüzemből szelíden szétterült a füst, a vízen átvezető karcsú hídnak minden pallója fénylő színezüst.
A Hold illata
Tavaszi éjnek évadján néha padlásom ablakát kinyitom, kihajlok a bársonyos csendbe, az éjszaka szívét hallgatom. Baglyok se huhognak, nem kuruttyol béka e sejtelmes órán, ha kinyitom néha homályos, pókhálós ablakom.
Levél alatt alszik a bogár, nem ciripel a tücsök se már, fejjel lefelé lóg a denevér (hogy nem megy a fejébe a vér?!) én meg bűvölten lesem a holdat… Ilyenkor csap meg néha az az illat, a titokzatos rejtélyével kínzó, (nyomába se lép holmi földi Kenzo!) még talán az ódon levendula, melynek hajaz rá az illata.
Csillagok porát feloldva ég vizében, szerelmes sóhajokkal elkeverve szépen készülhet az áldott ambrózia, melynek ily csodás az illata! Múlt, jelen, jövő hullámzik felszínén és benne vagy te is, múzsám, szép szirén… Tűnékeny emléked, oszlik párlata, lassan feldereng az indigó éjszaka; a tó felett a Hold is felhőbe menekül, fénye és illata a vízben elvegyül.
Milyen egyszerű és milyen csodálatos a Teremtésmű egy szeletkéje...Jucc
VálaszTörlésA te jobbik részed, Cirip, nem ment sehová, maradt, ahol te is vagy:)
VálaszTörlésMilyen szép a víztükör!
Sajnos egy szomorú hír a bejegyzés apropója, elvesztettünk egy kedves ismerőst.
VálaszTörlésLátom, ismeritek a dalt!
Én nagyon szeretem, Cseh Tamásnak igaza van, résen kell lenni, mert észre sem veszed, és elveszett valami...
bezzeg a lélek rejtett sötétebb oldala előjöhet minden előzetes bejelentés nélkül.
"Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen
Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem"
Az indiánok ezt komolyan veszik, hisznek benne, hogy egy trauma során elszakadhatnak kis "lélekrészek" és időről időre a sámán elmegy és megkeresi őket. Ha megtalálta az "utazás során"
meg kell kérnie, hogy jöjjön vissza, érveket kell felsorolnia, miért jó ha visszajön.
Ó, sajnálom...
VálaszTörlésÉn abban hiszek, hogy a feltámadás útján találkozhatunk azokkal, akiket szerettünk, és már nincsenek velünk. Nem "csak" a lelkükkel...
Részvétem és jobbulást nektek!