Passagio dall'autunno all'inverno

.

Megjött itt is a tél hóval, faggyal. Elég különös a hófedte bougainvillea és olajfa látványa a teraszunkon. Mennyire más lett a kastélypark is egy hét leforgása alatt...

Sárban veszett hó Fehér hópelyhek, pici melódiák, Gazdátlan álmok, fagyott angyal-szárnyak, Jőjjetek, szálljatok, segítsetek A sárnak. Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ. Oh szép a Semmi, de jobb a valóság. Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben A rózsák. Sáros, édes Föld (milyen régi e dal), Te vagy álmok s hópelyhek menedéke: Élsz és sarad kacag a Semmire, Az Égre. Ady Endre

Bici

.

Biciklik Milánóban és Bergamóban: az olaszok nagy rajongók, tekerik minden időben és mindenhova, teljes "tourdefrance" mezben vagy tűsarkúban, télen, esőben, negyven fokban. Most az első részben az utcán várakozó bicajok következnek, a részletekkel később jövök, az anyaggyűjtés folyamatban van:)

 csak úgy odatámasztva:

 az oszlopra csavarodva:

amilyen kosár csak volt otthon:

artisztikusan; 

munkaköpennyel borítva és egy kis gipszporral megszórva:

és ugye feltűnt, hogy az összes biciklinek, réginek és vadonatújnak egyaránt gyönyörű régies formája van. Azt hittem, ilyen kecses vonalú, klasszikus szabású bicajokat már csak a Maléna c. filmben látni...

az én bicajom is elindult a beilleszkedés rögös útján, már ami a hátsó kosarat illeti:)

Pioggia d'oro

 .

A bergamoi botanikus kert is bezárt télre, a pillangós rétet is lekaszálták, kicsit szomorúan ballagtam haza, olyan szépen sütött a nap, olyan kék volt az ég, és én még szerettem volna ebben az őszi színkavalkádban gyönyörködni. Van a szomszédunkban egy gyönyörű kastély, hatalmas kőfal veszi körül, dús növényzet hajlik át rajta: aranysárga gingkofák, vörös juhar, mellette dús lombú bambusz. Sajnos a villa magántulajdon, a park nem látogatható.

Néztem ezeket a gyönyörű fákat, aztán gondoltam egyet és becsöngettem. Egy úriember nyitott ajtót, én meg elmakogtam, hogy fotózni szeretnék ebben a csodálatos parkban. Az úriember kicsit csodálkozott, de bólintott egyet, és már vezetett is a díszes kastélytermeken át, én meg mentem utána térdig érő gumicsizmában, kinyúlt pólóban, nyakig sárosan. Remélem, máskor is vendég lehetek ... 

"Autumn is a second spring where every leaf is a flower."

(Albert Camus)

Colori uniti di Bergamo

.

séta a bergamoi botanikus kertben:

a sárga levelű fa egy csodálatos Gingko biloba; szeretem japán legyező alakú, finoman erezett leveleit. Otthon a kertünkben is van egy, ekkora ősfát azonban még nem láttam belőle.

Ennek a páfrányfenyőnek szinte csak jó tulajdonságai vannak:

Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

 Levele fontos gyógynövény, hatóanyagai kiváló antioxidánsok, javítják a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.
Nagyon ősi növényfaj,közeli rokonai mintegy 270 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai. És mindemellett még ilyen szép is...többet kéne ültetni belőle.

alul balra egy khaki nevű édeskés gyümölcs, a jobb felső növényt nem ismerem.. élénk pirosra érik és kicsit epres-málnás illatú

Novembre

.
Na, ma tényleg igazi "ajjajjajos" időben látogattunk el a La Costába.(csak hogy s@sónak legyen igaza) Köd volt és már délután szinte sötét. Giordano és Luigi fát vágtak az erdőben, a kémények nehéz füstöt eregettek. Mina a Cascinában kötözgette a kristálypoharakra a szalagokat, a kályhában kékes lánggal lobogott a tűz.

Giordano, Luigi és a szamarak

"nyikorog a szekér és ködben iázik a szamár

lebeg a szögre akasztva az idő,

de a Mami ma még hazavár"

             Én a ciprussal                                             és  Pepével a traktorban

De hallod e te bolond, ahogy az ereinkben lüktet a vér
Rezeg az emberben minden atom
Csak az téved el aki él
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad
És nyaldosod a sebeidet
Ami ma még az ajtón bejött
Holnap a kulcslyukon kimegy

traktoros

Galbusera nera

Galbusera nera

Cipressi

Pepével

Ciao,ciao

.

Kicsit irigykedem az otthoni finom meleg napok miatt, itt sajnos már megjött az eső és a köd, ez a szürke idő nem éppen szívderítő látvány. Marcinak honvágya lett, én egyre több csokit eszem és Zoránt hallgatok. Szerencsére pár illékony meleg órával minket is megajándékozott a november, valószínűleg idén az utolsókkal. Hosszú téli szünet következik tücsök-bogár-lepkefotók terén…

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél

Ne várd a májust, kedvesem

Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz

S ha fázol, bújj az ágyba velem

Marci "torneros" lányoktól kapott csokija:)

Zucche e patate

.

Nem vagyok egy mesterszakács, sütés terén néha meglehetősen ügyetlen, de a csodálatos receptek és fotók amiket a blogtársaknál találok, az én kedvemet is meghozzák.

A héten két ételt is választottam Szemirámisz blogjából, az egyik a zsályás-rozmaringos-fokhagymás krumpli,

a másik narancsos sütőtök krémleves volt,mindkettő nagyon finom lett.

(én nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz ételt fotózni,  Szemirámisz, Reni, Dolcevita, minden elismerésem a gyönyörű ételfotókért)

Köszönöm Szemirámisznak a recepteket és a kedves díjat is, amit még októberben kaptam tőle, és idáig kotlottam rajta:)

Most viszont minden kötelezettség nélkül szeretettel küldöm tovább Mercinek az otthonos, meleg hangú blogjáért, Györgyinek a szívből jövő írásaiért és Fodorkának az elgondolkodtató bejegyzésekért. Küldjétek tovább, amikor kedvetek tartja.

L'angelo nei dettagli

.

Kedves részletek a Costából.

Szeretem a rusztikus tárgyakat, régi ezüstvillákat, csiszolt üvegeket, egyszerű fehér porcelánokat. Mennyivel  szebb rajtuk az étel, mint a mai tömegtárgyakon! Régen a közös családi étkezés ünnep volt, megadták a módját, vacsora után beszélgettek, együtt olvastak, meggyújtottak egy szál gyertyát.

Jönnek a hosszú téli esték, a forró kakaók, illatos mécsesek ideje.

Tutti Santi

.
Egy évvel ezelőtt érkeztünk először Olaszországba, Mindenszentek napján.

Ködös, esős idő volt, akárcsak ma, és egy lepukkant milánói hotel várt minket a másfél hónapos "próbaidőre".

A hotelból a városközpontig gyalog indultunk el, bevallom végigpityeregtem az utat, annyira sivár volt ez az idegen külváros, annyira szomorú az idő. Aztán lassan előtűnt a ködből a hatalmas fehér Dóm, az óriási tér csillogott az esőben. Bementünk, bent csend és halk muzsika, gyertyák és a gyertyák fényében átszellemült arcok.

Mi is gyújtottunk gyertyát és a családra gondoltunk, Papusra, Nagyira, Nagypapára, akik emlékeinkben élnek és nem lehetnek velünk.

Ez volt nekem Milánóban az első impresszió.

 Azóta megszoktam, sőt megszerettem Milánót és az egész környéket, az emberek közvetlenségét, a dallamos, gyönyörű nyelvükből egyre többet értek. A tavalyinál sokkal kellemesebb hangulatban tértünk be idén a kis San Sebastiano kápolnába egy imára. 

 Az emlékezés napjain régi családi képeket nézegetünk a gyertyák fényénél, és mesélünk a családi legendáriumból. Szerintem a legszebben úgy emlékszünk rájuk, ha emlegetjük őket, nevetünk a régi kedves anekdotákon és ilyenkor lélekben együtt van a család.

Válogattam Nektek is egy csokrot kedvenc képeimből: sajnos Öregmami és Nagypapa már nincsenek köztünk.

Nagypapa kenyeret oszt  '56-ban a Rákóczi úton

Anyu, a legvagányabb lány Zuglóban

 Nagymama

Unokatestvérem, Gabika egyik anekdotája Nagyiékról:

Valamikor a nyolcvanas évek elején-közepén - az E.T.-mánia éppen leáldozóban - sikerült egy végkiárusításon (viszonylag olcsón) hozzájutnom álmaim fröccsöntött E.T.-babájához. Már régen incselkedtem a gondolattal, hogy szegényes költségvetésemet átcsoportosítva beruházok erre az elemes-világítóujjú bábura - így hát pont megfelelő időben jött a leértékelés.Hónom alatt narancs-vörös centrumos zacskóban megbújva frissen enyém lett új barátommal első utam haza (jobban mondva a szomszédba - nagyszüleimhez) vezetett. Iker-kertes házról lévén szó volt kutya is - így a bejárati ajtót csak éjszakára zárták be. Én ezt kihasználva belopóztam a sötét előszobába és a nemrég vásárolt piciny földönkívülimet lehelyeztem az előszoba egy jól látható részére - még az ujjában lévő ledet is beüzemeltem. Mindezek után kiosontam az ajtó elé, majd becsöngettem - fülemet erősen az ajtóra tapasztva. Először ajtónyitódást halottam, majd nagyanyám tétova jajkiáltását. Pár másodperc múlva ismét nagyanyám hangját véltem felismerni:
- Gyere már ide! Valami gusztustalan állat bejött a kertből. - kommentálta nagyapámnak a szituációt.Pár néma pillanat elteltével lépéseket hallottam, aztán nagyapám félreismerhetetlen dörmögő hangján utasította feleségét:- Hozzad a seprűt!Lépések - motoszkálás - ismét lépések és DURR! DURR! DURR! - és nagyapám hazaküldte az E.T.-met.
Minden valószínűség szerint erre a sorsra jutott volna egy igazi ufonauta is, ha nagyapámmal hozza össze a sorsa. Belegondoltam abba, hogy sok száz- ezer-, vagy talán millió fényévnyi távolságból a Földre küldenek egy követet (egy ottani kiválóságot, akinek érdemei, bátorsága és nagyszerűsége elismeréseként adatott ez a feladat) és egy ilyen történelem előtti szerszámmal, mint amilyen a seprű - szétverik a két civilizáció közti esetleges hídépítés vissza nem térő lehetőségét.