Ennek a képnek nagyon klasszak az arányai. Ahogy nézem a többit is, mégsem lesz kedvencem, mert így jó az egész, ahogy van:) Az utolsó is milyen érdekes! Merci
Elnézést a késői köszönetért,hazavágtam a számítógépet, most sikerült megjavítani. Tanulság: elavult Nodra vagy Nortonra ne próbáljunk meg Avastot vagy más vírusirtót tölteni, amíg az előzőt teljesen ki nem töröltük a gépről, mert csúnyán összevesznek... de most már minden rendben és köszönöm a hozzászólásokat... Nekem is a csigás a kedvenc, ezen a kicsi képen talán nem látszik, ahogy kikandikálnak a szemei a szirom mögül:)
csillogó csöppek pókfonálon fények villódznak konstatálom hogy valami illékony csoda álom és ébrenlét mixelt mákonya vesz körül csak a monitor világít az ember leereszti elfáradt pilláit de a kép ottragad szemhéja falán éjszakába fordul a fahéjszín délután átmenet nélkül révületbe dűlt… s a pókhálóban összegyűlt sok keserédes őszi perc úgy csendül mint a terc mit ájtatos lánykák énekelnek ódon templomhajókban míg mások egybekelnek és minden tovagördül tétován csak a légvonatban megrezdülő pókháló leng sután míg egy csillogó csepp dermedten ténfergő bogár barna hátára csöppen… képeid láttán erre gondoltam a puhán bebónyáló szürkületben.
A napba öltözöl, kis páfrányfenyő? Az ősz beköszönt már, de hol járhat Ő? Napsárga leveled, lám barnulni kezd…
Pillangók százai, levél-danaidák, hűségesen őrzik anyjukat, a fát… de érzik közelgő, zord végzetüket, tél jő; a kikelet oly messze lehet.
Jeges szelek fújnak, minden ág csupasz fagyott lepkeszárnyak várnak új tavaszt.
Indigó éj
Leszáll az indigó éj suhogó köpenyben kámzsáját jól fejébe húzva. Éber lappantyú pirreg a partmenti ligetben, vizimanó közeledik úszva. Halkan csobog a fekete víz, hátára nem dobálnak kisfiúk kacsázó kavicsot: csattanjon élesen, pengve… csak a mélykék éjszaka jár körül a parton, elmerengve. Pislákoló rőzsetüzemből szelíden szétterült a füst, a vízen átvezető karcsú hídnak minden pallója fénylő színezüst.
A Hold illata
Tavaszi éjnek évadján néha padlásom ablakát kinyitom, kihajlok a bársonyos csendbe, az éjszaka szívét hallgatom. Baglyok se huhognak, nem kuruttyol béka e sejtelmes órán, ha kinyitom néha homályos, pókhálós ablakom.
Levél alatt alszik a bogár, nem ciripel a tücsök se már, fejjel lefelé lóg a denevér (hogy nem megy a fejébe a vér?!) én meg bűvölten lesem a holdat… Ilyenkor csap meg néha az az illat, a titokzatos rejtélyével kínzó, (nyomába se lép holmi földi Kenzo!) még talán az ódon levendula, melynek hajaz rá az illata.
Csillagok porát feloldva ég vizében, szerelmes sóhajokkal elkeverve szépen készülhet az áldott ambrózia, melynek ily csodás az illata! Múlt, jelen, jövő hullámzik felszínén és benne vagy te is, múzsám, szép szirén… Tűnékeny emléked, oszlik párlata, lassan feldereng az indigó éjszaka; a tó felett a Hold is felhőbe menekül, fénye és illata a vízben elvegyül.
A képek is üdítőleg hatnak, nem csak egy nagy pohár hűs bodzalé...
VálaszTörlésNagyon szééééééépek !! A csigás a kedvencem! :))
VálaszTörlésNekem is!:))
VálaszTörlésEnnek a képnek nagyon klasszak az arányai. Ahogy nézem a többit is, mégsem lesz kedvencem, mert így jó az egész, ahogy van:) Az utolsó is milyen érdekes!
VálaszTörlésMerci
Szia!
VálaszTörlésCsoda szép fotóid vannak!!
És gyönyörű helyen éltek!!! :)
Szia, nagyon kellemes sorozat. Nekem a bogaras és az utolsó a kedvencem.
VálaszTörlésNagyon hangulatos képek :)))
VálaszTörlésMondd, milyen géppel doglozol? Nagyon jó képek. Persze, kell hozzá jó adag látásmód is, de akkor is szuper gép lehet!
Csodaszépek ezek a képek. :)) A csigás a kedvencem. :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésElnézést a késői köszönetért,hazavágtam a számítógépet, most sikerült megjavítani.
Tanulság: elavult Nodra vagy Nortonra ne próbáljunk meg Avastot vagy más vírusirtót tölteni, amíg az előzőt teljesen ki nem töröltük a gépről, mert csúnyán összevesznek...
de most már minden rendben és köszönöm a hozzászólásokat...
Nekem is a csigás a kedvenc, ezen a kicsi képen talán nem látszik, ahogy kikandikálnak a szemei a szirom mögül:)