Arrivederci

Köszönöm szépen mindenkinek, aki ebben a közel négy évben velem tartott. Köszönöm a sok kedves hozzászólást, a barátságokat, köszönöm, hogy élővé tettétek ezt a kis virtuális naplót!

Non dire mai addio, soltanto arrivederci. 

Passeggiate matutine

.

A reggeli séták olyan szépek. A világ árnyékos fele még fagyott, ezüstös, a napsütötte oldal már színes, őszies, ragyogó színű.h  aj

Sabato pomeriggio

egy szombat délután a La Costán

Ottobre

 Októberi eső szemerkél, pereg, zizeg a leveleken, minden szürke és ólmos tőle, álmosító monotónia, majd estefelé úgy igazából is rázendít, csattog az aszfalton, ferdén zuhognak az arany szálak az utcai lámpák fényében. Másnap újra csak szemerkél, olyan, mintha ezen már nem változtathatna semmi és senki, örökkön örökké. Aztán negyed napra mégis eláll, gyönyörű a reggel, a hegyek felé tartó felhők kékesek, lilásak, minden ebben a gyönyörű színben pompázik, az olajbogyók, a golgotavirág, az áfonya, végre minden újra színes lesz, aranyak, sáfrányszín, sárgák és zöldek. Felélednek a darazsak, szívják a gránátalma vöröslő vérét, csillog a szárnyuk a ferde fényben. A hegyek csúcsa már havas, a nap még délben éget, minden szín jelen van, minden érzet egymás után, a reggel csípőssége, a szél, a déli meleg. Ez az őszben a legszebb, ez a teljesség.

 

Puglia II.

Ne haragudjatok, ha a zéró érdeklődés ellenére folytatom a pugliai sorozatot...ez a blog egyfajta napló is, hogy majd egy szürke novemberi este felidézhessem az Olaszországban töltött nyarakat.

Szóval ez a déli csizmasarok, ahol a madár se jár, elmaradott, elhagyott kietlen vidék, és nagyon veszélyes...én így  emlékszem még jó 20  évvel ezelőtti élménybeszámolókból. Legyintettem is pár évvel ezelőtt, amikor M. felvetette uticél gyanánt. Tartotta is magát a sztereotípia kitartóan, bár egyre bizonytalanabbul, ahogy szintén itt élő barátnőm lelkendezett a vidékről csillogó szemmel.

Itt volt az ideje, hogy saját szemünknek higgyünk.  Találtunk is igazi déli káoszt, sikátorokat, amiken már az afrikai hatás érződik, fehérre meszelt kis házakat, akár a görög szigeteken. Igaz még mindig nem hemzseg a turistáktól, de elmaradottnak se mondanám, veszélyérzetem meg aztán egyáltalán nem volt. A tengeri herkentyűket szeretőknek maga a mennyország, az emberek kedvesek, hevesek, csillog a szemük...

két gyönyörű helyet szeretnék felidézni még, mindkettő szárazföldi, nagyon egyéni hangulatú városka:

az egyik a turistacélpont és UNESCO örökség Alberobello:

 letisztult görögös formák balra, és szentendrei turistahangulat paprikafüzérrel jobbra

A kerek, szürke kúptetős és fehérre meszelt, méhkasra emlékeztető kőkunyhók egy sajátos látványú falu képét alkotják, és úgy néznek ki, mintha kis manók otthonai lennének. van amelyik kunyhó múzeum, ajándékbolt, de vannak bérelhetők is, és szerencsére van olyan is, amiben mindmáig a helyiek laknak.

A másik az elvarázsolt hangulatú, homokkőből épült híres barokk város: Lecce

semmit nem változtattam a fotón a bélyegzőt és a koptatott keretet leszámítva..

ugye hihetetlen, olyan a főtér, mint egy kicsit túlzóan dramatikusan megvilágított díszlet.

a katedrálissal szemben, és a kapuból fotózva

 bennem egy tengerparti homokvár benyomását keltette a katedrális

Puglia, Gallipoli

Van itt nekem a tarsolyomban egy hétrevaló nyári élmény, mert  bepakolva napernyőt, Peppino kutyát meg ami még befért a kocsiba, egészen a csizma sarkáig robogtunk.  Hosszú út, hosszabb mint innen Budapest, egy más világ, és mégis annyira olasz. A föld vörös és végeláthatatlan, rajta göcsörtös vén olajfák, törzsük mint a botját rázó öreg boszorka. A tenger mélykék, a felhők vadak, szinte hozzáérnek a tengerhez. Egyéb más nincs is, csak amit a föld és a tenger ad, de az nem kevés.

Sehol se esznek ennyi halat, kagylót, polipot, tengeri sünt, mindenféle tengeri szerzetet nyersen annyit mint itt. A másik nagy kincs az olaj, szinte egész Olaszországra való mennyiség. Érintetlen, vad táj az Isten háta mögött, ahol megállt az idő - mondanám, de nem az: a környezetszennyezés, a mostanában kialakuló turizmus megteszi kívánt és nem kívánt hatását is.

A városok fehéren, pasztelszín kis foltokként szakítják meg a tájat, erősen érezhető a mór, görög  hatás. 

Gallipoli  varázsolt el talán a legjobban: A sziklaszigetre épült óvárost híd köti össze a szárazfölddel.

(fotó a netről)

Varigotti spiaggia saraceno - Varigotti, a szaracén strand

i colori e le forme - színek és formák