"Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
-Ötszázmillió micsoda?
-Mi az? Még mindig itt vagy?
-Ötszázmillió micsoda?-ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.
-Az üzletember fölkapta a fejét. Látta:semmi reménye rá, hogy békén hagyják.
-Olyan kis apróság,amit az égen látni olykor.
-Légy?
-Dehogy! Olyan kis csillogó.
-Méhek?
-Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra!
-Aha. a csillagok!
-Így van, a csillagok.
-És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?
-Semmit. Birtoklom őket.
-És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?
-Arra, hogy gazdag legyek.
-És mire jó a gazdagságod?
-Más csillagokat is venni, történetesen, ha talál valaki.
-Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?
-Kinek a tulajdonai?-vágott vissza zsémbesen az üzletember.
-Nem tudom. Senkinek.
.Akkor az enyéim,mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.
-És ennyi elég is? És mit csinálsz velük?
-Kezelem őket. Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
-Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tehetem s magammal vihetem.De te nem szedheted le a csillagaidat!
-Azt nem, de bankba tehetem őket.
-Az meg mit jelent?
-Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papírosra a csillagaim számát,aztán ezt a papírdarabkát bezárom a fiókba.
-Ennyi az egész?
-Mi kell több?
"Érdekes -gondolta a kis herceg.-
Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly."
-Nekem -mondta a kis herceg- van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom, mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznára válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak...
"Dunque fa cinquecento e un millione seicento ventiduemilla settecento trentuno.
-Cinquecento milioni di che?
-Hem! Sei sempre lí?
-Cinquecento e un milione di che?-ripeté il piccolo principe che mai aveva rinunciato a una domanda una volta che l'aveva espressa.
L'uomo d'affari alzó la testa, capí che non c'era speranza di pace.
-Milioni di quelle piccole cose che si vedono qualche volta nel cielo.
-Di mosche?
-Ma no, di piccole cose cose che brillano.
-Di api?
-ma no. Di quelle piccole cose dorate che fanno fantasticare i poltroni. ma sono un uomo serio io! Non ho il tempo di fantasticare!
-Ah, di stelle?
Eccoci. Di stelle.
-E che ne fai di cinquecento milioni di stelle?
-Niente. Le possiedo.
-E a che ti serve possedere le stelle?
-Mi serve ad essere ricco.
-E a che ti serve ad essere ricco?
-A comperare delle altre stelle, se qualcuno ne trova.
--Come si puó possedere le stelle?
-Di chi sono?-risposte facendo stridere i denti l'uomo d'affari.
-Non lo so, di nessuno.
-Allora sono mie che vi ho pensato per il primo.
-E questo basta? Che te ne fai?
-Le amministro. Le conto e le riconto. É una cosa difficile, ma io sono un uomo serio!
-Io, se possiedo iun fazoletto di seta, posso metterlo intorno al collo e portarmelo via. Ma tu non puoi cogliere le stelle.
-No, ma posso depositarle alla banca.
-Che cosa vuol dire?
-Vuol dire, che scrivo su un pezzetto di carta il numero delle mie stelle e poi chiudo a chiave questo pezzetto di carta in un cassetto.
-Tutto qui?
-É sufficiente.
É divertente, pensó il piccolo principe, e abbastanca poetico. Ma non é molto serio.
Io-disse il piccolo principe- possiedo un fiore che innaffio tutti i giorni. Possiedo tre vulcani dei quali spazzo il camino anche di quello spento. Non si sa mai. É utile ai miei vulcani, ed é utile al mio fiore che io li possega. Ma tu non sei utile alle stelle...
Ajánlom ezt a kis idézetet Marcinak, aki ugyan hivatását tekintve "üzletember" de a szíve szerencsére mint a kis hercegé.
