2011. máj. 19.

insetti e cani







Tavaly gyönyörű pipacsmező virított itt, idén érdekes módon csak margaréta nőtt. Kicsit bogarásztunk benne a kutyákkal.

akrobaták

ugye, milyen gyönyörű ez a pókocska, és hogy illik a margarétához?


Amikor lassan közelítek egy lepke vagy bogár felé a fényképezőgépemmel, a kutyák tudják hogy "vadászom", és azonnal segítségemre sietnek. Ez abból áll, hogy belerongyolnak a kép közepébe, megpróbálják bekapni a szóban forgó áldozatot, majd megnyalják a kezemet és vele együtt az objektívet. Ekkor születnek ezek a képek:)
Itt éppen Gia segít.


napernyő


a kis szőrös bogár nem alszik, csak úgy csinál:)













én a kutyákkal




2011. máj. 11.

Pepe naffejű

.

Bemutatom nektek Pepét, a naffejű mackócsalád tagját, aki kalandos úton, közel két hónap kirándulgatás után érkezett hozzánk Új Zélandból. Távoli szülőhazájának és az olasz posta kifürkészhetetlen útjainak köszönhetően már most többet látott a világból, mint sok más mackó egész életében. Utazásának állomásairól mélyen hallgat...(és még csak képeslapot sem küldött, mint Amelie törpéje, hogy ne izguljunk miatta annyira.)


 Íme az ő története by Helen:

Minden egy kis csengővel kezdődött. Meglátta, és úgy érezte, hogy az a kis ezüst színű csengettyű hangja sokat jelent neki. Mikor meghallja, gondolata messze szál, titkokat hordoz és mesél. Ha meghallja, valahogy felébred, újra önmagát fedezi fel, a helyett, hogy az a mackó lenne, amit mások látnak, látni vélnek benne.
És megkapta az ezüstszínű csengettyűt. Biza. Felvarrta szépen a sálja végére, és vígan csilingelt, ő pedig boldog volt :)
 


Mígnem beállított mackófalvára. Ott mindenki össze-vissza borzolt szemöldökkel vizslatta, hogy mit is akarhat egy csengővel, olyan fura, senki se hord csengőt. Ráadásul a sálja végén? Hát, micsoda hóbortos ötlet!
Pepe kicsit megszeppent, de nem akart megválni a csengős sáljától.
Nagy sétára indult, olyan elmélkedősre.

Aztán összetalálkozott a nyuszival, aki megdicsérte a szép kabátkáját. Meg a sünivel, aki azt mondta, hogy micsoda helyes gomb van a kabátján, igazán jó választás volt. Ráadásul a róka is arra járt, és vigasztalásra szorult - naffejű Pepe gyorsan átölelte, amitől róka komának sokkal jobb kedve lett. A katica is arra járt, és azt mondta, hogy ilyen szép csengőhangot még életében nem hallott. Így sétáltak együtt - és együtt találtak rá a málnabokorra, aki megkínálta őket mézédes gyümölccsel és hűsítő árnyékkal.

Azóta tudja, hogy a barátok nem feltétlenül azok, akik olyanok, mint ő, néha pont a (mások által) nem normális(nak titulált) csapatban fogja jól érezni magát :) Sőt, kiteljesedik, az addig megismert világ is nagyobb lesz, sokat tanul a többiektől, akik mesélnek a saját világukról - és ő is ő is büszkébb lesz arra, aki valójában.

Igen, azóta nem viseli rossz érzéssel a csengőjét - sőt, kitolja pociját, hogy mindenki láthassa, micsoda csillogó-villogó csengője van! És bátran néz elébe, hogy megismerkedjen gazdijával, azt mondja, sok megbeszélnivalójuk van :)

Pepe azt üzeni mindenkinek, tessék megtalálni életetek csengőjét, és merjetek mások lenni. Tudjátok, normálisnak lenni nem erény, hanem a gyámolatlanság jele :)

Pepe minden részegysége nagy szeretettel készült, válogatott, természetes fonalakból. A mackó bozontos puha teste Törökországból érkezett mohair fonal, a felemás színű fülecskéi, szemfoltja, végtagjai pedig új zélandi gyapjú :) A csengettyűt úgy találtam, hogy már fejben készülőben volt Pepe, és ő kérte, hogy az a csengettyűt landoljon a kosárban.

Kis kötött gyapjúkabátot kapott, zöld gombocskával, ami a málnabokorra emlékezteti, ahol először nagy beszélgetést folytattak a többiekkel. A sálja pedig fontos kellék, Pepe utál fázni. 



 Már itthon a teraszon a harangvirágosban



Rövid regenerálódás után a hétvégén ellátogatott a La Costára


 Ihletőjével, Pepe kutyával.






2011. máj. 6.

San Giulio

 .
.
Vasárnap a San Giulio kis szigetére látogattunk el, ami a Lago d'Orta közepén fekszik, és egy gyönyörű bazilika található rajta, apácák lakják a szomszédos kolostort. A parányi szigeten egy szűk kis sétány vezet körbe, a csend útja, és visszafelé a meditáció útja, egy egy pihenőnél a falra erősített táblára írt elgondolkodtató mondattal.


Távolból a sziget, aztán közelebb, és még közelebb.

A csend útja

Ogni viaggio comincia da vicino


I muri sono nella mente




Rábukkantunk egy gyönyörű nárciszmezőre, csak egy baj volt, hogy kerítés választott el tőle. Marci őrködik, amíg én magánlaksértést követek el egy-két fotó erejéig. De jó lett volna még egy kicsit ott heverészni és beszívni az illatát!





vissza a városkába.









2011. ápr. 27.

Pasqua a Budapest

 .
Annyi minden történt az otthon töltött tíz nap alatt, olyan sok szép élményben volt részünk, hogy felsorolni is nehéz. Az otthoni vacak kis mobil internet miatt nem tudtam újabb bejegyzést írni,de még azt se tette lehetővé, hogy körbenézhessek nálatok: van mit bepótolni. Hát gyorsan sorolom is, hogyan telt otthon az ünnep:

látogatóban voltam Rékánál és édes pici Dalma babájánál


és egy nagyon szép és megható keresztelőn


Kirándultunk Visegrádon, bejártuk a Kis Villámot és a Nagy Villámot, majd egy jót ebédeltünk a Vadászcsárdában, ahol a Ciao Bellát húzták az olasz csoportnak a cigányok.


Szép napsütéses idő volt Húsvét vasárnap, nagy tollas- roller party 
Annával, Sárival, Eszterkével.


Voltunk Mártikánál, a szülőknél, és két szuper koncert is belefért az időbe.

(Fotók:Kun Gazda István, Ady Géza, Turbiriti)


Hazaérve is ért meglepetés, végre megjött Pepe mackó világ körüli útjáról,
de erről majd bővebben :)


2011. ápr. 17.

Múló idő


.
 .
Ma egy éve jöttünk ki Olaszországba. Nagyon hamar elrepült ez az év. Ilyenkor érzem, hogy milyen relatív a múló idő.


Elcsöndesül minden álom
Kinyúlt kötött kardigánom
Molyok rágta éjszakában
Zászlóként lobog egy nyárfa ágon


És bólingat a lámpafényben
Részegekkel kéz a kézben
Hej a múló idő
Az az elröppenő
Múló idő

Ez egy giccses kép az elmúlásról
Ragacsos szemén a fátyol
Eltakargat minden sebet
Nem lát már többé egyebet


Csak esendő önnön magát
meg némi kóbor energiát
Amit átjár a múló idő
Hej a múló idő
Az az elröppenő
Múló idő











2011. ápr. 12.

La costa trafficata

.
L.
A La costa egy tavaszi vasárnap délután. Az idő nyárias, fülledt meleg, a természet előre futott legalább egy hónappal a tavalyihoz képest. Fecskefarkú lepkék repdesnek bódultan, pedig kedvenc ernyős virágaik még sehol sincsenek. Az emberek is érzik a hirtelen jött nyarat, kiszabadultak a hosszú téli fogságból és most zsibonganak a hegyoldalban, akár a méhek: soha ennyi turistát nem láttam még a völgyben, mint ezen a vasárnap délután.


Ez a kép még tavaly készült, egy sokkal nyugisabb délután.


Erre a pillanatra várni kellett, egy kis szünet a kirándulók forgatagában.

sziesztázó hangya, kikukucskál természetes napernyője alól

mesebeli odvas fa a domboldalon



szellőrózsaerdő

Gia minden idegszálával figyel, Pepe fáradt



2011. ápr. 7.

Primavera a casa

..
.

.
Boldog szülinapot, Anyu!




préselés előtt


Egy nap múlva...a szabadban


A magnólia szirom így a szabadban szárítva megtartotta a színét, érdekes-ráncos lett, mint egy akvarellpapír.
Préselve sötét szépiaszíne lett. A meggyvirágok préselés után is megtartották színüket.


Két nap múlva...

virágillatú szép hétvégét mindenkinek:)