Van nekünk egy olajfánk, úgy vagyunk vele, mint Kis herceg a rózsájával, nagyon fontos nekünk. Egy öreg apácától vettük még nászutunk alatt Assisiben, aztán otthon nevelgettük a franciaerkélyen. Mindig csak tizenkettő olajbogyót hozott -jó katolikus lévén- és tavasszal ecsettel poroztam be, nem lévén több olajfa a környéken.
Aztán mikor kijöttünk Olaszországba, természetesen őt is hoztunk magunkkal, nagyot nőtt itt az édes anyaföld közelében a teraszon, és ma már akár harminc bogyóval is megörvendeztet.
Lassan készülhetünk a szüretre:)
nem nagyon látszik, de itt éppen egy feketerigó lakmározik a bogyókból
ez a két darázs pedig a kedvenc csészémből:)
a csúf esős napok után ilyen színekkel kárpótolt minket az ég:
(a képen az egyetlen gránátalma, ami megmaradt, a többit elverte a jég)
felhők közül a Magyarország
A szivárványt Györgyinek küldöm
Ezt a fotót a tetőről készítettem. Amióta a tetőn keresztül menekültünk a betörő elől, profi vagyok a tetőn császkálásban:)
