2012. szept. 24.

L'estate indiana



Nagyon szeretem az indián nyarat, mert az  egész nap olyan, mintha délután öt óra lenne, és nem kell abba az öttől hétig tartó időszakba belesűríteni mindent. Ilyenkor jó fürdeni a tengerben, felfedezni kis zegzugos utcákat, olvasni, kávézni ráérősen, tengeri kincseket szedegetni a homokból és egyáltalán mindent ilyenkor a legjobb, és bár az őszt is nagyon szeretem, nyújtanám az indián nyarat, ameddig csak lehet.

Még nem azt mondom, hogy most már az ősz győzött, mert ezek a hatalmas viharok utáni szikrázó napsütések még adnak némi reményt, de búcsúzás okán előszedegettem nyári kincseimet:
tengermosta ágacskákat, tengeri üvegeimet (mert még ezeket a sörösüveg szilánkokat is kincsekké formálja a tenger)
kagylókat, csigákat: szélcsengőt készítek belőlük, hogy kis finom hangjaival köszöntse majd az őszt, és örüljek is neki ugyanúgy, mint az indián nyárnak, hiszen mégiscsak ez az én hónapom.


(ha kész lesz a szélcsengő, megmutatom nektek. Most még gondolkoznom kell, hogyan fúrhatnám ki a kagylókat fúró nélkül. De az is lehet, hogy kölcsönkérek az alsó szomszédtól, neki biztos van, olyan ádáz a tekintete.)

2012. szept. 17.

Vendemmia a La Costa

.
Munkásan, csendesen kezdődött az idei szüret is, de minket már nem lehetett becsapni: a tavalyi tapasztalat alapján tudtuk, ez a halk, dolgos serénykedés csak ebédig tart. Ebéd után már felharsantak az énekhangok itt-ott a tőkék között, a munka végeztével pedig előkerültek a gitárok, jó borok, estére igazi velős csont, még jobb borok, még önfeledtebb hangulat.
Bár a szőlőfürtök nem olyan szépek mint tavaly, de nagyon édesek és koncentráltak, erős, ütős bor lesz belőlük.


 



































 



















Nézzétek meg a tavalyi szüreti képeket is - guardate anche come é andata la vendemmia l'anno scorso:



















2012. szept. 10.

Borgio Verezzi


 Hétvégén meglátogattuk Borgioban nyaraló kedves barátainkat.

Találtunk még rajtuk kívül sós ízű köveket, pálmák susogását, rezignált  merengéssel köszönő nénit (sera, sera..) álmos macskát a régi szaracén falak mellett.
Az utolsó igazán meleg napokat élvező bronzbőrű nyaralókat a tengerparton.
Este hűvös fuvallatot, hideg sört és az év első, talán utolsó fritto mistoját.
Jó volt.