Minden élőlényre figyelni kell, mégpedig józan ésszel. Titkokat árulnak el. Még egy kis tücsöknek is van mondanivalója, az indiánok megtudják tőle, merre járnak a bölények.
A pillangók inkább az asszonyokhoz szólnak, óvatosan fogalmaznak, nem fecsegők.
A fémlepkék és álcincérek szeretnek hencegni, kérkedőek, afféle nagyokosok, de rosszat nem akarnak.
balra egy Adscita statices, vagyis közönséges fémlepke
"Mikor először voltam nála, megmutattam, hogyan kell fogni a halat puszta kézzel. Tudod, ez a dolog a halakkal egészen egyszerű. Nincs benne semmi babona, semmi ördöngösség. Csak éppen...kéz kell hozzá. És lélek. És az, hogy az ember sokat legyen egyedül a patakkal,és megtanulja, hogy a patak...az is valami. Nemcsak egy rakás víz, ami folyik, hanem valami, ami több ennél. Valami, ami van. Ami él. Igen, éppen úgy él, mint az erdő, mint a szél vagy...vagy az ember maga. És mert él, meg kell ismerni azt az életet, amit él. De a legtöbb ember ezt nem tudja, és nem hiszi el, és ezért hiába is mutatom nekik, hogy így, vagy amúgy. Nem tanulják meg soha. Azt mondják, hogy babona, és azt mondják, hogy az ördög és nem tudom, mi. Ilyenek az emberek.
-De ez a leány, ez megértette mindjárt, hogy mit akarok. Pedig nem is szóltam neki róla. Csak csináltam, és ő nézte. Aztán belenyúlt a vízbe, és ahogy belenyúlt, már tudtam, hogy megértette azt, amit nem is mondtam el neki."
A funtineli boszorkány
