Az élet nehéz..hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla és apró problémáinkon rágódva úgy érezzük csak felettünk van árnyék a világ amúgy szikrázóan kék egén.
A természetben minden nap igazi kihívás, nincs idő a töprengésre és aki hibázik, sokszor az életével fizet.
A rozmaringos bejegyzésbe szereplő kis cinke hetek óta szorgalmasan etette kis fiókáit, gondoltam is akkor rá, hogy nincs túl jó helyen az a fészek a sziklafalban. Sajnos ma el is érte a végzet.
A sikló valószínűleg a Hierophis viridiflavus példánya (teljes biztonságért közelebbről, a fejük pajzselrendeződését kéne látni), ezt magyarul sárgászöld haragossiklónak nevezik. Egy kicsit atipikus a színezetük, gyakrabban tényleg sárgászölden mintázottak. Nagyon szép, nagyra növő kígyók, hasonlítanak a mi haragos siklónkra (Dolichophis caspius), ami főleg a Szársomlyón él de viselkedésükben (madárevés, sziklamászás) inkább az erdei siklóra (Elaphe longissima) emlékeztetnek.
Köszönöm a meghatározást Korsós Zoltánnak és barátjának.
"Nem voltak résen a szezonban
Nem maradt télire talonban
Csak áspiskígyó és szarkaláb"
Csak áspiskígyó és szarkaláb"
Pepe szaglász, kígyó lapul
Pepe, a ház kutyája egy idei kis vadnyúlra mondta ki a halálos ítéletet egyik sétánk alkalmával.
Büszkén hozta utánam egészen a szomszéd gazdaságig, ahol aztán megkapta méltó büntetését.
Nem igazán értette, miért kap ki, hiszen szerepel vadnyúl az étlapon...
egy kis bűntudat a szemekben
szembesítés a Galbusera Nerán
