2013. aug. 1.

Mare, mare...


Savio di Ravenna,  Ca' Barbona 

 Egy hétvégét töltöttünk itt ebben a Ravenna alatti Country-Houseban a tengerparton. Kedves szertelen hippi család újította fel a régi gazdasági épületet, picike aranyos szobákkal, a kertben szinte minden, amit el lehet képzelni, a pin-pong asztaltól a függőágyakig, labdák, biciklik minden mennyiségben. Mirko a vad tekintetű férj a főszakács, hatalmas ragus spagettit csinált első vacsorára. Sötéten csillogó szemeivel, ahogy percenként odaugrott hozzánk megtudakolni hogy csípősen szeretjük-e, legyen-e hozzá saláta, akkor pontosan mi legyen abban a salátában- úgy festett mint egy marcona kalóz, aki az életünkre tör.

A szállóvendégek között volt új-zélandi -angol házaspár, akik Franciaországban élnek, egy lengyel család 2 gyerekkel, és persze a fekete ember aki a holland Antillákról jött. Először azt hittük róla, hogy amolyan házi alkalmazott: reggelente vidáman teregetett, vagy a szeméttárolón egyensúlyozott és hatalmas zajjal taposta össze a műanyagflakonokat, a déli nap alatt paradicsomot kötözgetett, régi ültetvényes nótákat énekelve, fülig érő szájjal. Később derült ki róla, hogy ugyanolyan vendég, mint mi, csak Ő így szeret pihenni.

Este Mirko összetolta az asztalokat, megterített a színes mázas kerámiákkal, amit Szeged környékén vettek egyszer, amikor Magyarországon jártak (a búzavirágos volt a kedvencem) mindenféle házi készítésű jóval halmozta el, borral, sörrel, házi lepénnyel. Vacsora után előkerültek a likőrök, zenéről, Johnny Cashről beszélgettünk, Mirkó megkért mindenkit, rakja be a kedvenc zenéjét a saját országából. Én a Country  McDonald's-ot választottam a Quimbytől, hamár Johnny Cash volt a téma. A fekete ember azonnal ráérzett a ritmusra, táncolni kezdtek Mirkoval, a hangulat egyre forrósodott. (éjszaka aztán hatalmas vihar hűtötte le a kedélyeket, a hatalmas nyárfák szinte földig hajoltak az orkán erejű szélben)





Fotók: saját/ www.cabarbona.com


11 megjegyzés:

  1. "Mer' amúgy világhírű vagyok
    Csak a világ nem tud róla"

    :))))

    Szép képek, szép írás, köszi!

    VálaszTörlés
  2. olyan volt,mintha Frances Mayes könyvét olvastam volna.:)Ó,de jó az ilyen!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most olvastam újra a Napsütötte Toszkánát, mivel anno nem volt nagy véleményem a könyvről, most kicsit figyelmesebben már jobban tetszett. Ezek szerint hatással is volt rám:)))

      Törlés
  3. Imádom, imádom, imádom
    a képet a színt a vendégek sorát (feketeembert is:)))a hangulatot, ó azt nagyon, a tányérokat a finom falatokat
    a MINDENT,az egész bejegyzést úgy, ahogy van
    pihenj jól, és még még írj:)))

    VálaszTörlés
  4. Szinte köztetek voltam, ahogy olvastalak. Én derutai kerámiára vágyom (vagy duratei? mindig keverem), ők innen viszik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Derutai, umbriai, az is olyan szép! Ezekről a kerámiákról meg nem mondtam volna, hogy magyarok...inkább mexikóira tippeltem volna, és nagyon illetek ide. Mindig az kell, ami nincs...

      Törlés
  5. nem hagy nyugton keresem a neten ezt a hangulatot: ezt találtam:

    http://www.tripadvisor.ca/LocationPhotoDirectLink-g1379147-i45387764-Savio_di_Ravenna_Ravenna_Province_of_Ravenna_Emilia_Romagna.html#45387717

    imádom:))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, a kalóztekintetű:))))éppen szakácskodik

      Törlés
  6. Olyan nagyon is kedvemre való hely!

    VálaszTörlés
  7. Imádom a hangulatot, az írásod, a fotóid. Ott voltam veletek. Egyszer elmegyek ide, az biztos. Pesciera-ban voltunk egy ilyen felújított házban. Életem egyik legjobb utazása volt. Azóta is azt a hangulatot keresem, itt most megtaláltam.

    VálaszTörlés