2011. szept. 22.

Ventotene

.
Kicsit lemaradtam a nyári élmények megosztásával,  november küszöbén valahogy én is szívesebben nézegetném az őszi aktuális színeket, hangulatokat. De rend a lelke mindennek, most már végigdöcögök az összes szigeten, amit szeptemberben meglátogattunk. Aztán valamikor decemberben, amikor már mindenki ezüstbe öltözve várja az ünnepet, majd felrakom a dísztök és falevélgyűjteményemet:)

Amikor a tenger felől megláttuk ezt a picinyke szigetet, nem tűnt valami vonzónak, balról a fegyencsziget San Stefano komor látványa, jobbról Ventotene római kori haltárolói kicsit lehangoló látványt nyújtottak. Még egy kis lázadás is kitört a fedélzeten, miszerint inkább induljunk tovább, mert nem sok kellemeset reméltünk.
A lázadást leverte a kapitány, mi pedig a partot érve nagyon kellemesen csalódtunk.



A római korban Pandataria szigeteként ismerték, ide számûzték a kegyvesztett nemesasszonyokat. Augustus császár is ide küldte házasságtörésen kapott lányát, Juliát.










Ventotenén egy csaknem teljesen épen maradt ókori kikötõben ámulhatunk az antik építõmesterek tudásán. A puha kõzetanyagból elõször kivájták a kikötõmedencét, kialakították a külsõ mólót, sõt a kikötõcölöpöket is. Amikor minden elkészült, megnyitották a gátat a tenger felé, és már kész is volt a marina. A szerkezet olyan jól sikerült, hogy kétezer esztendeje fogadja a hajókat.




A partfalon kibányászták a raktárak helyiségeit
– manapság ezekben búvárközpont, bolt működik, lent láthatjátok a boltíveket – tökéletesen hiteles környezetben.




Két esztendeje régészek visszhangszonda segítségével öt ókori római kereskedelmi hajót találtak Ventotene közelében. A kereskedelmi hajók, amelyek közül a legrégebbi a Kr. e. I. századból származik, a legfiatalabb pedig a Kr. u. V. században
süllyedt el, mintegy 100 méteres mélységben találhatók. Ezek a legmélyebben fekvõ hajóroncsok, amelyeket az elmúlt években a Földközi-tengerben felfedeztek. A hajók bort szállítottak Rómából, és értékes halszószt (garumot) Spanyolországból és Észak-Afrikából. A szállítmányban fémöntvényeket is találtak, amelyeket valószínûleg szobrászoknak vagy fegyverkészítõknek szállítottak. A hajóroncsok a római kereskedelem változását is jól bemutatják: kezdetben Róma szállította a javakat az egyre bõvülõ provinciákba, de késõbb megfordult a kereskedelem iránya, és az Örök Város olyan termékek behozatalára szorult, amelyeket korábban maga gyártott. A százméteres mélységnek köszönhetõen a hajóroncsok érintetlenek, de a mélytengeri búvárkodás növekvõ népszerûsége miatt egyre nagyobb veszélyben vannak a tengerfenéken nyugvó régészeti leletek.
(Forrás: Vitorlázás magazin)

















2011. szept. 20.

Ischia 1.

.
.
Campi Flegrei, azaz Tüzes Mezők. Már az ókori görögök is így hívták a Nápolytól északra eső vidéket. Hogy miért Tüzes? Vulkanikus területen járunk, ahol füstölgő kráterek, apró tavak és termálforrások váltogatják egymást. 
Nem véletlen, hogy Homérosz Odüsszeusza itt járja be Hádész országát, abban az időben az erős vulkáni tevékenység miatt tényleg maga volt a pokol.

forrás:http://www.odysseus.hu
 
"Egy év elteltével Odüsszeusz már felkészült a hazamenetelre, de Kirké elmondása szerint a hazafelé vezető utat csak a Hádész országában "élő" thébai vak jós tudja megmutatni.
"...gondolnod sem kell rá, hogy ki vezesse hajódat; állíts árbocot és kifeszítve a hószinü vásznat, ülj, s a hajódat az északi szél majd elviszi szépen."  
A homéroszi útnak ezen a szakaszán északi szél fújt, annak segítségével az akkori hajók csak a délkelettõl délnyugatig tartó szektorban tudtak navigálni. Estére meg is érkeztek Hádész országába, vagyis útja vezethetet olyan különös parthoz, szigethez,
amely  hasonlított a mondák alapján elképzelt Hádész országához. Az Odüsszeiát olvasva -ez legvalószínűbb, hogy egy vulkanikus sziget lehetett, és ott barlangokat, föld alatti folyót talált,  a vulkanikus gázoktól elbódulva pedig hallucinációi lehettek.
Ami még támpontot adhat a lehetséges partszakaszok kiválasztásánál, hogy abban az időben  a hajókat kihúzták a partra, tehát csak sima homokos erre alkalmas öblök jöhetnek számításba.




Vergilius Inarime, később Arime néven emlegeti Ischiát, valószínűleg az Iliászra utalva (Tüphónt Arimois sziklájához láncolták). A rómaiak Aenaria, a görögök pedig Pithékusszai néven emlegették.



Első kikötőhelyünk a Porto vulcanico: 
jól látszik a szabályos kör alakú kráter a bal felső sarokban, a jobb oldalon meg az aragón vár kis vízbe nyúló szigete.
(fotók:Google Earth)


Ischia  is a vulkáni működésnek köszönheti  termálvizű öbleit, kráter kikötőjét, dús növényzetét.
A biológusokat is érdekli Ischia vize: szén-dioxid fakad az aljzat repedéseiből. A gáz oldódva szénsavvá alakul, megsavanyítja a tengert, jól modellezve azt, milyen következményei lehetnek majd a környezetszennyezés savasító hatásának.






A porto vulcanicotól a városon keresztül vezet az út a várig.
A Castello Aragonese picike szigete természet adta toronyként emelkedik ki a Tirrén-tengerből, egy parthoz közeli, 113 m magas tengeri sziklán helyezkedik el, mely szintén egy vulkánkitörés során alakult ki,és egy hosszú móló köti össze a szárazfölddel.
Az első erődöt i.e 474-ben építették szürakúzai görögök telepesek. Az antik erőd alapjaira 1438-ban V. Alfonz aragóniai király építette a ma is látható erődöt, amely évszázadok során a sziget védelmére szolgált a kalózok támadásai ellen. A 18. század kezdetén még néhány templom és egy klarissza kolostor is meghúzódott falai védelmében.


  kilátás a vár faláról, a jobb oldalon a távolban a porto vulcanico



Castello Aragonese




 Dús teraszos kertek között vezet az út a vár belsejében, de találhatóak bent modern művészeti kiállítások és egy középkori kínzóeszközöket bemutató múzeum is.




2011. szept. 19.

Temporale


....
.
"Még játék a munka, már munka a játék,
az idő az egyetlen kegyetlen bíró.
Viharos tengerek kegyeltje vagyok,
küzdősen élek, yes, I'm a hero.
Vannak jó szelek, s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."

























2011. szept. 18.

Capri


A Tirrén-tenger 10,4 km2-es területű földi paradicsoma már a rómaiak korában is népszerű üdülőhely volt. Számos római kori villa romjaiban fedezhető fel emlékük. De Caprit már jóval a rómaiak előtt is lakták: Kr. e. 8. században görög telepesek költöztek ide. 

A Kr. e. 29-ben ide látogató Augustus császárt annyira megragadta a sziget szépsége, hogy a tulajdonában lévő, egyébként szintén gyönyörű Ischia szigetét elcserélte az annál jóval kisebb Caprira.

Utódja Tiberius császár, uralkodása idején Kr. u.26 és 37 között nagyszabású építkezésekbe kezdett a szigeten. A középkorban a sziget a Nápolyi Királyság fennhatósága alá tartozott. Lakosai a szaracénok támadásai miatt kénytelenek voltak magasabb vidékekre költözni, a mai Capri város helyére. 

     
Augustus császár kertjéből gyönyörű kilátás nyílik
 a sziget egyik természeti különlegességére, egy földcsuszamlás következtében létrejött  Faraglioni sziklákra, amelyek a sziget szimbólumának számítanak. A mediterrán kert szikláiról rengeteg kaprinövény csüng alá,   (Capparis spinosa) amelynek ecetes sós lében eltett bimbós virága a kapribogyó.



A Faraglioni szikláknak külön nevük is van: Stella (amely a fő szigethez kapcsolódik), Mezzo, és Scopolo. A Stella 110, a Mezzo 80, a Scopolo pedig 102 m magas. A Mezzoban egy kis, természetes barlang is van, amely 60 m hosszú - ez a tulajdonsága még különlegesebbé, és festőibbé teszi. A Scopolo az egyetlen természetes élőhelye  a  kék gyíknak (Lacerta viridens faraglionensis ) amely a védelmi kromatikus adaptációnak köszönheti különleges színét.

(A gyík fotójának forrása:cacapri.com
Nekünk sajnos nem sikerült találkozni  vele.
Hihetetlen, hogy pontosan olyan a bőre, mint a
mélykék lagúna hullámos vize.)

 
Capri szigetének híres smaragzöldje és a Krupp lépcső

 Capri a 19. század elején francia uralom alá került, 1815-ben azonban a Bourbon Nápolyi Királyság visszafoglalta. A 19. század közepétől Capri  közkedvelt nyaralóhellyé vált. Az első szálloda, a Hotel Pagano 1826-ban épült fel. Ekkorra már nagyon sok arisztokrata és művész nyaralt a szigeten, később pedig az orosz értelmiségiek pl. Gorkij menedékhelye lett. 
Itt találtak paradicsomi búvóhelyet a német és svéd milliárdos mágnások is. Az ágyúkirályként emlegetett német acélmágnás Krupp
gyönyörű villát  építtetett és a tengerhez vezető híres Krupp lépcsőt, azonban pederaszta életmódja hatalmas botrányt okozott.
(Nem ez volt az első, sem az utolsó eset, lehet hogy Tiberius császár szelleme kísért a szigeten. )





Két városa közül a nagyobb, és népesebb a hasonló nevű Capri, ahol a sziget két kikötője, a Marina Piccola, és a Marina Grande van.

Nem csak gazdagság és csillogás van Caprin


 Orientális formák




Anacaprinak is megvolt a saját mágnása Axel Munthe svéd orvos  személyében, aki gyönyörű villát épített Tiberius császár palotájának helyére.(Szintén egy érdekes személyiség, aki Viktória svéd királynő  orvosa volt, de vagyonát a párizsi örömlányok kúrálásával alapozta meg.)

Munthe (villa San Michele)  kertjében egyiptomi, és egyéb antik ereklyék, és művészeti alkotások találhatók. A kertből  csodás a kilátás Caprira, a kikötőre, a tengerre, és még a Vezúv is látszik.




 Munthe nagy kutyabarát volt, még egy Pepe kutyát is felfedezhettek a jobb oldalán.



 Capri ismertebb oldala: gazdagság, csillogás, Gucci és Armani
a nők vásárolnak, a férfiak focit néznek.