2013. ápr. 3.

Pasqua - Húsvét vasárnap


Esős borult volt az idő ezen a héten, egyedül Húsvét vasárnapra adott az ég egy kis napsütést. Esti vesperára menvén azonban már érződött a vihar illata a levegőben, gyűltek a fellegek. Szép volt a vespera...a virágba borult templom, ahogy a pap szentelvízbe mártott olajfaággal áldott meg minket. Ahogy mise után kiléptünk a templomkapun, megdördült az ég, cikáztak a kékes villámok, az ég alját még vörösre festette a lemenő nap. Félelmetesen szép volt.. majd jégdarabok hullottak az égből, végül igazi tavaszi záporrá enyhült az égi dörgedelem.





Mise alatt azon gondolkoztam, vajon miért reked  meg sokszor az ünnep nálam a külsőségekben. Fontosak a hagyományok, az ünnep díszei, hogy étellel, itallal emeljük az ünnep fényét. Én is szeretek elmerülni az ételek készítésében, díszítésben, takarításban, de sokszor a lényeg, a belső megélése az ünnepnek nem sikerül. Ez családi örökség. Pedig tapasztalatból tudom, hogy a belső megéléshez elég egy alma és egy gyertya,  a többi a belső találkozásokon, beszélgetéseken, elcsendesülésen múlik.
A templomban a mellettem lévő körmét rágó igazi nyegle kamaszgyereket csodáltam, milyen ünnepélyesen van felöltözve: makulátlan fényes cipője, kékesfekete selyeminge és bársonysála kellemes volt a szemnek, megadta az ünnep módját. Fontos, az ünnep iránti tisztelet jele, de ez csak a körítés kell hogy legyen. (bizonyítvány amúgy arról, milyen könnyen elterelődik a figyelmem.)
Vajon tényleg elhiszem-e, hogy Jézus feltámadt, nem jelképesen, hanem tényleg? Amíg csak jelkép ez számomra, az ünnep is csak ilyen díszletszerű lehet.



Pál Ferenc szavait ezért nekem is mindig szem előtt kell tartanom. Itt a böjt valódi jelentőségéről ír:



"Észre sem vesszük, hogy a kényelem, sok jó dolog teljesen hozzánk tapadt, és ez akár az életcélunktól is elterelhet minket. Többet és többet dolgozunk, hogy még többet és még többet keressünk, de közben ami miatt kizsigereljük magunkat, a megkeresett pénzt gyakran olyan dolgok vásárlására költjük, amelyekre igazából nincs szükségünk. Megdöbbenve nézem, amikor az áruházban vagyok, hogy mennyi minden feleslegeset vásárolnak emberek, mennyi minden van a kosarunkban. Sok olyat veszünk, ami nélkül is tartalmas életet lehet élni. A böjt egyik szerepe a célzatos egyensúlyvesztés, aminek az a lényege, hogy kiderüljön, van-e mélyebb erőforrásunk. Van-e spirituális kapaszkodónk, ami akkor is megtart minket, ha éhesek vagyunk. Ami felé akkor is fordulhatunk, ha fáradtak, kimerültek, szomjasak vagyunk. Létezik-e számomra ilyen erőforrás, kapaszkodó? Ez a kérdés. Ezért fontos, hogy a böjt nem egyszerűen csak fogyókúra vagy méregtelenítés. Más a folyamat, más a célja és a hozzáállás is más.

-Gyakran mondják, hogy a böjt csak vallásosan becsomagolt fogyókúra vagy méregtelenítés, amiről lehántható a külső, vallásos kéreg a racionális lényeg megtalálása érdekében.

Ez egy dimenzió vesztett megközelítés. Hiányzik belőle a spirituális dimenzió. De a böjtből akkor is hiányzik a spirituális dimenzió, ha lelki vagy erkölcsi élsportnak tekintem. A böjt célja az volna, hogy egy megrendültebb állapotban átéljem a saját gyöngeségemet, amit nem valami táplálékkal vagy élvezettel akarok betölteni, hanem tudjak Istenhez fordulni kiüresedett, hiányokkal teli helyzetemben. Ha azonban élsportot csinálok a böjtből, akkor a büszkeségem fog növekedni, és a hiányt  énközpontúságom tölti majd ki."

Kiegészítés: Ma reggel olvastam Mártánál egy bejegyzést, ami úgy érzem most nekem a legjobb iránymutató.  Idemásolom az írását.

"Van néhány jelenség, melyek nem engedik magukat akartatni: nem lehet hinni akarni, szeretni akarni, remélni akarni, és a legkevésbé lehet akarni akarni. Olyan dolgok ezek, melyek kisiklanak a manipuláció eszköztára elől, s ha valaki mégis elvárt, akart érzéseket kényszerít magára, elveszíti közben azt a lényeges valamit, amire az érzések irányulni (vélődnek).
Kicsit érthetőbben: ha valakit szívesen nevetésre késztetnénk, érdemes egy jól-rosszul elmesélt viccel próbálkozni.
Ó,  a hitre, reményre, szeretetre szóló meghívások a lehető legváratlanabb formába burkolóznak. Mondjuk, egy csokor fehér hunyor az asztalomon? A virágoknak nem lehet ellenállni.
Meg olyan ez, mint mikor (szóval minden áldott nap...) szeretném legyőzni a bátortalanságomat, a mindenféle kisebbségi érzéseimet. Míg csak erre gondolok: nem megy. Nem lehet, nem szabad egyenesen az érzéseket megváltoztatni akarni. Kerülő úton, egy-egy "viccre" való odafigyeléssel jó elindulni, s minden bénító érzés ellenére emberek közé menni, dolgozni, tanulni, énekelni, mittudomén. Néha arra gondolok: vagy én élem meg, amennyire szépen és érdekesen csak tudom, az életemet, vagy majd az szépen továbbsétál mellettem, míg én az érzéseimet elemezgetem. Nem szokásom mást hibáztatni, mindig én választok.
De ezt csak magamnak mondom, s azon keveseknek, kik bátorságot az élethez pontosan egy életen át gyűjtenek."

8 megjegyzés:

  1. Tudod, ilyenkor eszembe jutnak egykori kolléganőm szavai: a hit kegyelem kérdése. Ha nem kapjuk meg, marad a külsőség. Csodálom, akik hisznek, mélyen hisznek, s eszerint élnek is. Nekem még nem adatott kegyelem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az én hiányosságaimat fogalmaztad meg,
      csak nekem még a bűntudatom is gátol, hogy ezt kimondjam, vagy el tudjam viselni az emiatt rám hulló elítélést...
      :(

      Törlés
    2. Valóban sokat tehetünk azért, hogy alkalmassá váljunk a kegyelem meglátására, befogadására, ha hátat fordítok az akaromnak, el is felejtkezek róla, és a kegyelmet, hitet se érhetem el futva, a tiszta élet vizét mutató délibáb felé,ami csak mindig távolabbinak tűnik.A való napi életbe kell belefeledkezni, annyi örömmel és tehetséggel, amennyi tőlem telik. A többi tényleg kegyelem kérdése.

      Katalin, fontos a hiányosságaink beismerése és tudatosítása! Ez mindenképpen tiszteletreméltó, semmiképpen nem elítélendő. Aki emiatt elítél...hát az vesse rád az első követ...aki tiszta és bűntelen. Ami baj, ha a látszatéletről, látszattevékenységünkről nem veszünk tudomást, vagy netán már észre se vesszük.

      Törlés
  2. Nem könnyű naponta az ÚR elé lépni imában és imádatban. Csend és békesség kell. Belső. Vágy és kinyíló szeretet, csodálat, imádat az ÚR felé. Teljes önfeladás. Kimondhatatlan boldogság jár át ekkor. Alázat. Fegyelem. Figyelem.

    "Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." Ézsaiás 55:6-7

    "Közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok." Jakab 4:8a

    Kedves Katalin! Ezért senki, de senki nem ítél el. A hívő ember biztos nem!

    Mindenkinek magának kell ezt az utat megjárni. Lehetsz pap vagy lelkész gyermeke, lehetsz a legeslegjobb ember, akkor is mindenkinek magának kell eljutni oda, rádöbbenni arra, hogy velejéig bűnös ember vagyok (voltam és leszek). Magamtól nem tudok jót cselekedni. De van örömhír, van evangélium: Jézus Krisztus megváltott, tisztára mosott, meghalt helyettem, értem és miattam a kereszten. Majd feltámadt és felment a mennybe. Minket is feltámaszt és felvisz Magához.
    Ennyire szeret téged. Ha mindezeket hiszed és vallod, és elfogadod Jézus Krisztust egyedüli Uradnak (a saját akaratodat pedig naponta, folyamatosan megöldöklöd), akkor van megváltásod. Ez a megtérés és ennek a másik oldala az újjászületés!!! A bűneinktől pedig szépen, lassan megtisztogat az ÚR. Ez sokszor nagyon fájdalmas is tud lenni. De az ÚRtól boldogan fogadja az ember.

    Amíg tart a kegyelmi idő, addig lehet keresni ŐT. Lehet, hogy 5 perc, lehet hogy 2 év, ... csak az Atya tudja!

    "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Róma 10:17

    Azzal kezdődik, hogy vágyat, kíváncsiságot ébreszt az ÚR bennünk. Erre kell egy kicsit nekünk lépni. Hallani, hallgatni kell az Igét. A többit majd Isten végzi el bennünk.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. köszönöm, és köszönöm azt is, amit ma írtál.

      Törlés
  4. Nem ismerem, nem tudom mi a blog-illem. Lehet-e ilyet ... Szeretnék egy református istentiszteleten elhangzott igehirdetést ajánlani Neked, Nektek. A teljesség van benne egyszerre. Így kell az Igének szólni! Nem csak a szavak, a hangsúly is annyi mindent mond! Evangélium!
    http://kelenref.hu/?q=node/3434 (középen fent - hallgatható, lent pedig letölthető)

    VálaszTörlés