Mint angolkisasszonyok az ötórai teára, esténként olyan pontosan érkezik meg a vihar.
Szeretem a hűvöset amit magával hoz,
a felborzolódott levelű hársfát kettéhasító nyári villám illatát*,
és a felborzolódott idegrendszerű baglyok vijjogását az alkonyi súlyos felhők alatt. Olyan a hangjuk, akár a rozsdás vas csikorgása, mintha szellemlánykák hintáznának a szomszédos villa hatalmas birtokán.
Napközben marad a kánikula. Hétvégenként a hegyekbe futunk előle, akár 10-12 fokkal is alacsonyabb a hőmérséklet, és ha ez még mindig túl meleg lenne, ott vannak a jeges vízű hegyi patakok is. Szeretem a hegyi emberek ételeit: nagyon egyszerű, pár percet igénylő étkek, zsenge bab és borsó, ami a kertben megterem, hozzá paradicsom vagy sajt. hűs bor. nem is kell ennél több ebben a melegben.
*Hrabal
a pompás tárnics a Borno feletti mezők ritka emblemikus virága
Lago Lova az alsó képen balra
la presolana
vajas kenyér acciughe-vel (olyan mint a szardella)és medvehagymával ízesítve
zöldborsópűré kis medvehagymás tejföllel megkenve, parmezánropogóssal
és akik az előre nem gondolkodó, csak mindennemű eleség nélkül a hegynek nekivágó, ám a menedékházat zárva találó gondatlan turistákat megmentik, megitatják, megetetik:
(rifugio Lorenzini)
Én pedig nagyon szerettem most ezt a bejegyzést és pontosan így érzek. Köszönöm ezt a ritka élményt!
VálaszTörlésHajj,hogy ezek a fotók micsoda üdék és szépségek!!!!!Kedvenc mondatom: "Mint angolkisasszonyok az ötórai teára, esténként olyan pontosan érkezik meg a vihar. ":)
VálaszTörlésSo sweet colors and a such lovely blog !!!!
VálaszTörlésNedj from FRANCE